Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

1. a próbaidő határideje — ha a kegyelmi elhatározás eltérően nem rendelkezik — az elhatározás keltének s nem a jogerős ítélet meghozatalának napjával kezdődik; 2. ha a kegyelemben részesült személy a kegyelemben részesülést követően a kegyelmi elhatározásban megszabott határidőn belül újabb bűntettet követ el: a kegyelem csak abban az esetben veszti el hatályát, ha a terheltet az újabb bűntett miatt szabadságvesztésre ítélik, vagy az ilyen bűntett miatt kiszabott javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatják át. Ilyen esetben a szabadságvesztést kiszabó újabb ítéletben meg kell állapítani, hogy a kegyelem hatályát vesztette és el kell rendelni az elengedett büntetés végrehajtását. 3. Az a körülmény, hogy az Elnöki Tanács az elítéltet az említett tartalmú kegyelemben részesítette, nem érinti a Btk. 70. §-ának (5) bekezdés c) pontjában foglalt kizáró rendelkezés hatályát. Amikor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 20. §-ának (1) bekezdés j) pontjában biztosított kegyelmezési jogának a gyakorlásaként a jogerősen kiszabott büntetésnek vagy a büntetés egy részének a végrehajtását kegyelem útján „próbaidőre felfüggeszti": nem a Btk. 70. §-ában foglalt jogszabályt alkalmazza, annak ellenére, hogy az elhatározás szövegezése ennek a törvényben szabályozott intézménynek kegyelmi úton való alkalmazására utal. Az Elnöki Tanács olyan esetekben is ilyén szövegezés mellett gyakorolja a kegyelmezési jogát, amikor a szabadságvesztés végrehajtásának bírói határozatban való felfüggesztését a Btk. 70. §-ának (5) bekezdésében felsorolt okok kizárják. Nyilvánvaló, hogy a kegyelmezési jog ilyen értelemben való gyakorlása független a Btk. 70. §-ától és így nem is állanak fenn szükségképpen minden egyes esetben e kedvezmény alkalmazásának a Btk. 70. §-ában meghatározott pozitív és negatív feltételei. Éppen ezért az ilyen kegyelmi elhatározás — szóhasználata ellenére — nem a Btk. 70 §-ának az alkalmazását, hanem a büntetésnek, vagy egy részének feltételhez kötött elengedését jelenti. Ebből következik, hogy a „próbaidő" kezdete sem a jogerős ítélet hozatalának időpontja, hanem a kegyelmi elhatározás kelte. A kegyelmi elhatározás általában nem tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek bekövetkezése esetében a büntetés elengedését meghiúsultnak kell tekinteni. Ebből és a „próbaidőre felfüggesztés" kifejezés használatából arra kell következtetni, hogy a kegyelmi elhatározás ebben a vonatkozásban a Btk. 71. § b) pontjában foglalt rendelkezésre kíván utalni. Ezért ezt a rendelkezést kell alkalmazni, s így az újabb bűncselekmény elkövetése csak akkor hatálytalanítja a kegyelmet, ha a terheltet a kegyelmi elhatározásban megszabott határidő alatt elkövetett bűntett miatt szabadságvesztésre ítélik, vagy az ilyen bűntett miatt kiszabott javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatják át. A Btk. 70. § (5) bekezdésének c) pontja értelmében a büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha az elkövetőt a bűntett véghezvitelét megelőző öt éven belül szándékos bűntett miatt szabadságvesztésre ítélték, kivéve, ha e büntetés végrehajtását felfüggesztették. E törvényi rendelkezés a szabadságvesztésre elítélés kizáró hatálya alól nyilvánvalóan csupán a büntetés 106