Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

lása független a Btk. 70. §-ától és így nem is állanak fenn szükségképpen minden egyes esetben e kedvezmény alkalmazásának a Btk. 70. §-ában meghatározott pozitív és negatív feltételei. Éppen ezért az ilyen kegyelmi elhatározás — szóhasználata ellenére — nem a Btk. 70. §-ának az alkalmazását, hanem a büntetésnek, vagy egy részének feltételhez kötött elengedését jelenti. Ebből következik, hogy a „próbaidő" kezdete sem a jogerős ítélet hozatalának időpontja, hanem a kegyelmi elhatározás kelte. A kegyelmi elhatározás általában nem tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek bekövetkezése esetében a büntetés elengedését meghiúsultnak kell tekinteni. Ebből és a „próbaidőre felfüggesztés" kifejezés használatából arra kell következtetni, hogy a kegyelmi elhatározás ebben a vonatkozásban a Btk. 71. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezésre kíván utalni. Ezért ezt a rendelkezést kell alkalmazni, s így az újabb bűncselekmény elkövetése csak akkor hatálytalanítja a kegyelmet, ha a terheltet a kegyelmi elhatározásban megszabott határidő alatt elkövetett bűntett miatt szabadságvesztésre ítélik, vagy az ilyen bűntett miatt kiszabott javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatják át. A Btk. 70. §-a (5) bekezdésének c) pontja értelmében a büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha az elkövetőt a bűncselekmény véghezvitelét megelőzően szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kiállásától vagy végrehajthatóságának megszűnésétől az újabb cselekmény elkövetéséig — szándékos bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés esetében öt év — szándékos vétség miatt kiszabott szabadságvesztés esetében három év még nem telt el, kivéve ha a büntetés végrehajtását felfüggesztették. E törvényi rendelkezés a szabadságvesztésre elítélés kizáró hatálya alól nyilvánvalóan csupán a büntetés végrehajtásának a bíróság által történt felfüggesztését veszi ki. Következésképpen nem érinti e kizáró rendelkezés hatályát az, hogy az Elnöki Tanács kegyelmezési jogkörében a jogerősen kiszabott végrehajtandó szabadságvesztésnek, vagy még ki nem töltött részének a végrehajtását a fentiek szerint felfüggesztette. Megjegyzés: A 499. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg. BK 165. Ha a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzését törvényességi óvással támadják meg, és az óvás alapos: a Legfelsőbb Bíróság a hatályon kívül helyezés mellett nem hozhat érdemi határozatot. Ilyen esetben a másodfokú bíróság új fellebbezési eljárásra való utasításának lehet helye. BK 166. Ha a sértett nem magánvádlóként vagy magánfélként járt el a büntetőügyben, az ügyvédi képviseletével felmerült költségben a bűnösnek kimondott terhelt nem marasztalható. A Be. 43. §-ának (1) bekezdése szerint a sértett — ha mint magánvádló vagy magánfél nem is szerepel — a nyomozás befejezése után az 87