Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

BK 160. Az 1066 1955. (VII. 27.) MT számú határozat értelmében az önkéntes rendőrök nem tartoznak a rendőrség szolgálati viszonyban álló tagjai közé. Az önkéntes rendőri csoportoknak a rendeltetése az, hogy segítséget nyújtsanak a rendőrség szerveinek a társadalmi tulajdon, a közbiztonság, a közrend és az állampolgárok fokozottabb védelméhez. Ezt a tevékenységüket társadalmi munkában végzik. Nyilvánvaló tehát, hogy nem tartoznak — a Btk. 103. §-ának (1) bekezdésére és a Btké. 32. §-ára figyelemmel — a Be. 349. §-a szerint a katonai bíróságok hatáskörébe tartozó fegyveres erők és fegyveres testületek tagjai közé. Ennek hiányában pedig pusztán az a körülmény, hogy az említett MT határozat 6. pontja szerint az önkéntes rendőrt feladatának ellátásával kapcsolatban hivatalos személynek kell tekinteni, nem állapítja meg a katonai bíróság hatáskörét. Megjegyzés: A 499. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg. BK 162. Ha a Népköztársaság Elnöki Tanácsa akként gyakorolja kegyelmezési jogát, hogy a jogerősen kiszabott szabadságvesztésnek vagy még ki nem töltött részének a végrehajtását meghatározott tartamú „próbaidőre felfüggeszti" : 1. a próbaidő határideje — ha a kegyelmi elhatározás eltérően nem rendelkezik — az elhatározás keltének s nem a jogerős ítélet meghozatalának napjával kezdődik; 2. ha a kegyelemben részesült személy a kegyelemben részesülést követően a kegyelmi elhatározásban megszabott határidőn belül újabb bűncselekményt követ el: a kegyelem csak abban az esetben veszti el hatályát, ha a terheltet az újabb bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélik, vagy az ilyen bűncselekmény miatt kiszabott javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatják át. Ilyen esetben a szabadságvesztést kiszabó újabb ítéletben meg kell állapítani, hogy a kegyelem hatályát vesztette és el kell rendelni az elengedett büntetés végrehajtását. 3. Az a körülmény, hogy az Elnöki Tanács az elítéltet az említett tartalmú kegyelemben részesítette, nem érinti a Btk. 70. §-a (5) bekezdésének c) pontjában foglalt kizáró rendelkezés hatályát. Amikor a Népköztársaásg Elnöki Tanácsa az Alkotmány 20. §-a (1) bekezdésének j) pontjában biztosított kegyelmezési jogának a gyakorlásaként a jogerősen kiszabott büntetésnek vagy a büntetés egy részének a végrehajtását kegyelem útján „próbaidőre felfüggeszti": nem a Btk. 70. §-ában foglalt jogszabályt alkalmazza, annak ellenére, hogy az elhatározás szövegezése ennek a törvényben szabályozott intézménynek kegyelmi úton való alkalmazására utal. Az Elnöki Tanács olyan esetekben is ilyen szövegezés mellett gyakorolja a kegyelmezési jogát, amikor a szabadságvesztés végrehajtásának bírói határozatban való felfüggesztését a Btk. 70. §-ának (5) bekezdésében felsorolt okok kizárják. Nyilvánvaló, hogy a kegyelmezési jog ilyen értelemben való gyakor86