Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

XXXIV. SZ. BÜNTETŐ ELVI DÖNTÉS Iránymutatás a büntetés végrehajtásának felfüggesztése és a próbaidő tartamának meghatározása tárgyában I. A Legfelsőbb Bíróság a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény hatálybalépésével egyidejűleg hozta meg XXIV. számú büntető elvi döntését, amelyben iránymutatást adott a büntetés végrehajtásának felfüggesztése tárgyában. Az elvi döntésben adott iránymutatás a bírósági gyakorlatban általában megfelelően érvényesült. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1971. évi 28. számú törvényerejű rendelete módosította a Btk. büntetési rendszerét, bevezette a bűntett és a vétség szerinti felosztást, jelentősebb különbséget tett a szándékos és a gondatlan bűncselekmények között, de változásokat hozott a Btk. 70. §-ával kapcsolatosan a büntetés végrehajtása felfüggesztésének kizárása, valamint a felfüggesztés próbaideje tekintetében is. A felfüggesztett szabadságvesztés esetén lényegesen kiterjesztette a törvényi rehabilitáció körét. Az új törvényi szabályozásra figyelemmel szükséges az elvi döntés módosítása, illetve kiegészítése. Észlelhető az is, hogy a bíróságok egyes döntéseikben nem egységesen és nem kellő következetességgel juttatják érvényre a büntetőpolitikai irányelveket, s ebből folyóan a büntetések végrehajtásának felfüggesztése tekintetében nem eléggé differenciáltak. Előfordul, hogy végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést alkalmaznak akkor is, ha a büntetés célja pénzfőbüntetés vagy javító-nevelő munka kiszabásával is elérhető. A próbaidő tartamának meghatározását pedig néha egyáltalán nem, vagy csupán formálisan indokolják, ami több vonatkozásban, így az ítélet meggyőző ereje szempontjából is kifogásolható. Mindezekre tekintettel indokolt, hogy az ítélkezés e fontos területén a differenciáltság követelményének és a jogegység biztosításának érdekében a Legfelsőbb Bíróság a XXIV. számú büntető elvi döntés helyett újabb elvi döntéssel adjon átfogó iránymutatást. II. Büntetőpolitikánk következetes érvényre juttatása érdekében alapvető különbséget kell tenni egyfelől a társadalmi rendszerünk tudatos ellenségei, a súlyosabb bűncselekményeket elkövető egyéb személyek, valamint a közrendet és a köznyugalmat súlyosan sértő garázda elemek, másfelől pedig a viszonylag kisebb jelentőségű büntetendő cselekményt csupán alkalmilag és méltánylást érdemlő indokból elkövető, vagy első ízben kisebb tárgyi súlyú bűncselekményt megvalósító, egyébként becsületes életmódot folytató személyek között. Az előbbiekkel szemben a büntető ítélkezés célja általában végre62