Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)
A kár (érték) nagysága egyrészt nem kizárólagos, az eset egyéb körülményei is — konkrét esetben — súlyuk, fontosságuk alapján, lényeges szerephez juthatnak. A kár (érték) összegszerűsége másrészt — természeténél fogva — előfeltétele a minősítésnek. Ha ugyanis a kár (érték) azt az összeget, amelyet a bírósági gyakorlat a minősítést illetően irányadónak fogad el, jelentősebb mértékben meghaladja: nem kerülhet sor a vétség szerinti minősítésre még akkor sem, ha az eset egyéb körülményei a bűncselekménynek vétséggé minősítését indokolnák. 3. A vagyon elleni bűntettek minősítésénél irányadó, különösen nagy kár (érték), illetve jelentős kár (érték) megalapozására szolgáló irányösszegek meghatározásánál figyelembe vett, fent részletezett okok és körülmények alapján a Legfelsőbb Bíróság a társadalmi felfogásnak és értékelésnek megfelelően kétezer forintban határozza meg azt az irányösszeget, amelyet meghaladó kár (érték) esetében általában, rendszerint már nem indokolt a bűncselekményt vétségnek minősíteni. 4. A kár (érték) összege — az elvi döntés indokolásában már kifejtett okoknál fogva — nem alkalmazható mereven, az attól való kisebb mérvű eltérés — a konkrét eset adottságai alapján — indokolt lehet. A vagyon elleni bűntettek minősítésénél irányadó más irányösszeg alkalmazása során is — a differenciált ítélkezés biztosítása érdekében — figyelemmel kell lenni a cselekmény indítékára, az elkövetés módjára. E vonatkozásban tehát nem jelentős az a körülmény, hogy e körülményekre a figyelmet a törvényhozó a tényállásban hívja fel. A Btk. 303. §-ának alkalmazási körében azonban a bíróságnak — a tényállás szövege folytán — az elkövető személyi körülményeit is figyelembe kell venni a minősítést illetően. E minősítéssel kapcsolatban — a bűntett és a vétség elhatárolásánál — tehát az alanyi és a tárgyi körülményeket egyaránt, egymással egybevetve kell vizsgálni és értékelni, míg a különösen nagy kár (érték), illetve jelentős kár (érték) szerinti minősítésre a személyi körülmények — a bűntett tárgyi súlyára tekintettel — nem hatnak ki. A személyi körülményeket ilyen minősítés mellett — mint az egyéb bűnösségi körülményeket — enyhítő vagy súlyosító körülményként kell értékelni. A vagyon elleni bűntett, illetve vétség elhatárolásánál azonban a személyi körülmények vizsgálata és értékelése el nem hagyható. Amennyiben a személyi körülmények — a többi körülménnyel összevetve — jelentősek, az átlagosnál kedvezőbbek, úgy a kétezer forintot — nem jelentős mértékben — túllépő kár (érték) ellenére is vétségnek minősül a cselekmény, másfelől viszont bűntettnek kell minősíteni a bűncselekményt akkor is, ha a kár (érték) összege kisebb ugyan a kétezer forintnál, de az egyéb tárgyi vagy alanyi körülmények miatt, a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyessége e minősítést alapozza meg. Az elvi döntés folytán a XXIII. és a XXX. számú büntető elvi döntést hatályon kívül kellett helyezni. 6]
