Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)
fiatalkorú beszámíthatóságának korlátozottsága folytán gyógyító nevelésben részesüljön. Abból, hogy a Btk. 101. §-ának (3) bekezdése szerint a gyógyító nevelés véget ér, mihelyt a fiatalkorú a tizennyolcadik életévét betöltötte, következik, hogy gyógyító nevelés alkalmazására ez esetben nem kerülhet sor. Amikor pedig a fiatalkorú a cselekmény elbírálásakor az említett életkor betöltéséhez már közel áll, vizsgálni kell, hogy a gyógyító nevelés egyáltalán még elérheti-e célját, és így alkalmazására sor kerülhet-e, avagy annak alkalmazását indokolt mellőzni. Természetesen ez utóbbi esetben a bíróságnak abban is állást kell foglalnia, hogy nem állanak-e fenn, illetve milyen mértékben állanak fenn a Btk. 21. §-ának (2) bekezdése alkalmazásának feltételei. ÍV. Az értelmi fogyatékosságnak és a gyengeelméjűségnek különböző változatai és lényegesen eltérő fokozatai vannak. A bíróság természetesen szakértő közreműködésével foglal állást a gyógyító nevelés elrendelése szempontjából döntő kérdésben, hogy a fiatalkorú fogyatékos értelmi képessége, illetve gyengeelméjűsége ténylegesen olyan fokú-e, hogy ez az elkövetett cselekményre is vonatkoztatva, a beszámíthatóságát korlátozza-e vagy sem. Míg az előbbi esetben a gyógyító nevelés elrendelése kötelező, az utóbbi esetben a bíróság az összes körülmények egybevetésével nevelő intézkedést vagy büntetést alkalmazhat. XXXIII. sz. BÜNTETŐ ELVI DÖNTÉS I. A vagyon elleni bűntettek általában akkor minősülnek a „különösen nagy kár (érték)" szerint, ha a kár (érték) összege a kétszázezer forintot; jelentős kár (érték) szerint, ha a kár (érték) összege az ötvenezer forintot meghaladja. II. „Vagyon elleni vétség" (Btk. 303. §) megállapítására általában akkor nem kerülhet sor, ha a bűncselekménnyel kapcsolatos kár (érték) a kétezer forintot meghaladja. A XXIII. számú, valamint a XXX. számú büntető elvi döntés hatályát veszti. Indokolás I. 1. A Btk.-t módosító 1971. évi 28. számú törvényerejű rendelethez fűzött általános indokolás szerint: a társadalmi és a többi tulajdoni formák büntetőjogi védelme között éles különbségtétel korábban szükséges volt. A társadalmi tulajdon uralkodóvá válásával és megerősödésével azonban ma már nem indokolt a fokozott megkülönböztetés. Ez a felismerés vezetett arra a szabályozásra, hogy — egyes esetektől eltekintve, amelyek a bűnösség megállapítását a társadalmi tulajdont sértő maga57