Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

elveit a Btk. 64. §-a tartalmazza. A fiatalkorúakkal szemben alkalmazott nevelő intézkedések és büntetések célját és feltételeit pedig a Btk. 86. §-a akként határozza meg, hogy céljuk elsősorban annak előmozdítása, hogy a fiatalkorú helyes irányban fejlődjék és a társadalom hasznos tagjává váljék. Ehhez képest a Btk. 87. §-a kimondja, hogy a fiatalkorúval szemben rendszerint nevelő intézkedést kell alkalmazni, büntetést csak akkor kell kiszabni, ha a nevelő intézkedés alkalmazása nem mutatkozik célravezetőnek, illetve, ha a bűncselekmény elbírálásakor a fiatalkorú a tizennyolcadik életévét már betöltötte. A Btk. a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható büntetések mellett különböző nevelő intézkedéseket és gyógyító intézkedéseket ismer. A gyógyító intézkedések egyike a kényszergyógykezelés — amely felnőttel szemben is elrendelhető —, a másik a gyógyító nevelés, amely kizárólag fiatalkorúval szemben alkalmazható intézkedés. Abban az esetben, ha gyógyító intézkedés elrendelésének van helye, sem nevelő intézkedés, sem büntetés nem alkalmazható. A Btk. 101. §-a szerint a bíróság gyógyító nevelést akkor rendel el, ha a fiatalkorú fogyatékos értelmű vagy gyengeelméjű. A gyógyító nevelés véget ér, mihelyt szükségessége megszűnt, vagy ha a fiatalkorú tizennyolcadik életévét betöltötte. íí. Az idézett törvényhely értelmezése a bírósági gyakorlatban nem egységes. Az egyik felfogás szerint minden olyan esetben, amikor a fiatalkorú terhelt gyengeelméjű vagy fogyatékos értelmű, büntetés vagy nevelő intézkedés alkalmazása kizárt. Vonatkozik ez arra az esetre is, amikor a gyengeelméjűség vagy értelmi fogyatékosság olyan kismérvű, hogy a beszámítási képességet nem korlátozza. E jogértelmezés szerint a gyógyító nevelés elrendelése nem függ a gyengeelméjűség vagy az értelmi fogyatékosság mértékétől. A másik felfogás szerint pedig nevelő intézkedés vagy büntetés alkalmazása fogyatékos értelmű vagy gyengeelméjű fiatalkorúval szemben sem kizárt, hanem a bíróság az összes körülmények mérlegelése alapján dönti el, hogy a fiatalkorúval szemben a Btk. 86. §-ában foglalt általános elvnek megfelelően büntetést, nevelő intézkedést vagy gyógyító nevelést alkalmaz. E felfogás szerint a bíróság gyógyító nevelést akkor rendel el, ha a fiatalkorú nevelése érdekében ennek szükségessége fennáll. Minthogy az ítélkezési gyakorlat a felmerült kérdésben nem egyöntetű, szükségesnek mutatkozik elvi döntésben adott iránymutatással a jogszabály egységes értelmezését biztosítani. ííí. A Btk. 101. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság gyógyító nevelést akkor rendel el, ha a fiatalkorú fogyatékos értelmű, vagy gyengeelméjű. A törvény tehát szövegéből kitűnően nem azt tartalmazza, hogy a bíró55