Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)
csak szervezési tevékenységet igénylő tranzakciók lebonyolítása vagy közvetítése, ipari létesítmény létrehozása. Az üzérkedés megállapítására tehát egyfelől az említett rendelet hivatkozott §-ainak, másfelől az egyes szakmákra vonatkozó hatályos jogszabályoknak, valamint a konkrét tevékenységre irányadó szakmai szokásoknak egybevetésével kerülhet sor. II. A Btk. szakított a hatályos jog felfogásával az árucikk fogalmának kérdésében. A büntetőjogi felelősség és a cselekmény elbírálása szempontjából a 252. § második pontjában kimondotta azt, miszerint áru alatt ipari vagy egyéb, gazdasági jellegű szolgáltatást is érteni kell. Márpedig az áru köznapi gazdasági fogalmához tartozik, hogy az általában kereskedelmi ügyletek tárgyát képezi, továbbeladás végett veszik és eladják. A törvényhely a 252. §-ának második pontja szerint értelmezett áru tekintetében rendelkezett a 236. § (1) bekezdésének b) pontjában akként, hogy büntetendő az, aki áruval gazdaságilag indokolatlan közbenső kereskedést űz. Olyan törvényi megszorítás, amely e rendelkezést az „árunak" csak valamely kategóriájára korlátozná, nincs. Következésképp e törvényhely helyes értelme szerint az ipari vagy egyéb, gazdasági jellegű szolgáltatás, mint áru útjába — a szolgáltatást elvégző és a megrendelő mint átvevő közé — történt közbelépés a Btk. 236. §-ának alkalmazása szempontjából egy tekintet alá esik az áruval való kereskedéssel. Kézenfekvő, hogy tényleges munkát nem végző elkövető részéről az ilyen közbelépés: gazdaságilag indokolatlan jellegű is. Azok a spekuláns elemek tehát, akik különböző munkákra vállalkoznak a megrendelőtől kikötött díjért, majd a munkát olcsóbban kikötött díjért kisiparosnak kiadják és azt azzal végeztetik el, avagy az elvállalt munka tekintetében kizárólag szervezői tevékenységet fejtenek ki, a tényleges szakmunkát pedig másokkal végeztetik, a büntetőjogi felelősség szempontjából olyannak tekintendők, mint akik gazdaságilag indokolatlan közbenső kereskedést űznek. Ekként megfelelő jogosítvány nélkül ipari vagy egyéb, gazdasági jellegű szolgáltatásnak idegen munkaerővel való végeztetése kizárólag szervezési tevékenység kifejtése mellett — a Btk. 252. §-ának második pontjában foglalt rendelkezésre is figyelemmel — megvalósítja a Btk. 236. §-a (1) bekezdés b) pontjának első változatában meghatározott üzérkedés törvényi tényelemeit. Ebből a szempontból ugyanis a törvény szerinti elhatárolás a következő: a Btk. 236. §-a (1) bekezdés a) pontjának második változata olyan elkövetőre vonatkozik, aki bár jogosítvány nélkül, de maga is kisipari munkát végez, vagy gazdasági szolgáltatást teljesít, bár mások munkáját is igénybe véve. Ilyenkor az üzérkedés megvalósulásához a törvény további tény elemként az ipari vállalkozás megállapítását is megkívánja. Ezzel szemben a törvényhely (2) bekezdés b) pontjának az esetében ilyen megszorítás nincs, mert itt az áru útjába indokolatlan beékelődés esete forog fenn. Ez utóbbi bűncselekmény megállapítása nem kizárt egyetlen cselekmény elkövetése esetén sem. Ugyanis a Btk. 236. §-a (1) bekezdésének b) pontja a „kereskedést űz" kifejezéssel utal ugyan arra, hogy ez a bűncselekmény nem egymozzanatú, hanem általában ismétlődő jellegű, viszont egyetlen cselekménnyel is megvalósítható, ha az ismétlésre irányuló szándék megállapítható. Megjegyzés: A XXXI. számú elvi döntés alapján módosított szöveg. 45
