Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

XXVIII. sz. BÜNTETŐ ELVI DÖNTÉS Ha a cselekményt önhibából eredő s a Btk. 21. §-ának (1) bekezdése szerinti tudatzavart okozó ittas vagy bódult állapotban követik el, s ez a Btk. 22. §-a értelmében az elkövető javára figyelembe nem vehető, a cselekmény annak tárgyi oldalához képest minősülhet szándékos vagy gondatlan bűntettként. Indokolás 1. A büntető törvény feladatát a Btk. 1. §-a határozza meg. Ennek a feladatnak a teljesítéséhez tartozik a büntetőjog eszközeivel is küzdeni olyan társadalmi jelenségekkel és tényezőkkel szemben, amelyek a bűnözést növelik. Ilyen tényező az alkoholizmus is. A mértéktelen alkoholfogyasztás káros hatása a bűnözés alakulására közismert. Egyes bűncselekményeknél — a dolog természeténél fogva — ez a káros hatás egyáltalán nem, vagy nem számottevő mértékben jelentkezik. Ugyanakkor viszont bizonyos bűncselekmények elkövetőinek igen jelentős része a cselekményt különböző fokú italos állapotban hajtja végre. Ide tartoznak különösen kiemelkedő mértékben az ember élete és testi épsége elleni bűncselekmények, továbbá a közlekedést veszélyeztető, valamint a közrend elleni egyes bűncselekmények. Társadalmunk mind erőteljesebb küzdelmet folytat a mértéktelen alkoholfogyasztással szemben. A társadalmi nevelés nyilvánvalóan elsődleges eszközei mellett nem mellőzhető a büntetőjog fegyvereinek céltudatos alkalmazása sem az alkoholfogyasztással összefüggő bűnözéssel szemben. Minthogy a korábbi szabályozás nem bizonyult kielégítőnek, a Btk. az eddiginél hatékonyabb eszközökkel lép fel az alkoholfogyasztásnak a bűnözést előmozdító hatásával szemben. A Btk. 62. §-a bevezeti a kényszerelvonó-kezelést, amelyre a bíróság az elkövetőt akkor kötelezheti, ha a bűncselekmény elkövetése mértéktelen alkoholfogyasztással függ össze. Ennek alkalmazására csak szokásos alkoholistákkal szemben kerülhet sor. Tapasztalati tény azonban, hogy nemcsak szokásos alkoholisták, hanem esetileg leittasodó egyének is követnek el nagy számban bűncselekményeket. A Btk. 22. §-a azt a szigorítást tartalmazó törvényi tilalmat állítja fel, mely szerint — a beszámítási képességet kizáró, illetve azt korlátozó tudatzavarról rendelkező — 21. § nem alkalmazható annak javára, aki a cselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el. (A továbbiak a bódult állapotban elkövetett cselekményre is vonatkoznak.) Ez az új szabályozás különböző ítélkezési problémákat vet fel. Ezek egyöntetű eldöntése érdekében a Legfelsőbb Bíróság elvi döntésben mutat irányt. 2. A Btk. 21. §-ának (1) bekezdése szerint nem büntethető, aki a cselekményt olyan . . . tudatzavarban követte el, amely őt képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A (2) be46