Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

jellegű bűncselekmény miatt ítéltek el; továbbá akiket ugyanolyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek el ugyan, de nem szabadságvesztésre, végül pedig ha a törvényben említett 5 évi határidő már eltelt. Kézenfekvő, hogy a kriminológiai értelemben vett visszaesést nem lehet kizárni azoknál a bűncselekményeknél sem, amelyeknél a törvény a visszaesőként való elkövetést, mint minősítő körülményt nem ismeri (pl. a nemi erkölcs elleni egyes bűncselekményeknél stb.). Az ugyanazon vagy hasonló bűncselekmény elkövetése — a korábbi büntetés hatástalansága mellett — kifejezésre juttatja az elkövető társadalomra veszélyességének magasabb fokát és sajátos jellegét: bizonyos cselekményfajták elkövetésére indító motívumokkal szemben az ellenálló erő gyengeségét vagy éppen a specifikus bűnözésben való kitartást. A minősítés alapjául nem szolgáló visszaesés nagyobb súllyal való értékelésének tehát nem feltétele a korábbi elítélés tárgyát képező bűncselekmény ugyanolyan volta, hanem elegendő, hogy a korábban és az utóbb elkövetett jellege legyen hasonló. A motívum azonossága általában nem elégséges, hanem a sértett vagy veszélyeztetett jogtárgy vonatkozásában kell a hasonlóságnak fennállania. (így ítélhető meg pl. a korábban tiltott határátlépés miatt elítélt embercsempész, magzatelhajtás miatt elítélt kuruzsló, avagy a vámbűntett és az adócsalás elkövetője.) A visszaesők elleni küzdelemben a törvény hatékony eszközt biztosít a bíróság számára, amikor a Btk. 78. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi a mentesítés alá esett korábbi elítélés súlyosító körülményként való értékelését. E törvényi lehetőséggel bíróságainknak elsősorban a kriminológiai visszaesők tekintetében kell élniök. 3. A büntetés kiszabásánál különbséget kell tenni aszerint is, hogy a korábban elkövetett azonos, illetve hasonló jellegű cselekmény kisebb vagy nagyobb súlyú volt. További megkülönböztetés alapja lehet, hogy az elkövetőt korábban szabadságvesztésre vagy pedig egyéb büntetésre ítélték. A nem szabadságvesztésre történt, különösen többszöri korábbi elítélés is megalapozhatja az elkövető ilyen elbírálását. A korábban történt elítélés óta eltelt idő természetesen nem hagyható figyelmen kívül. Az időmúlás jelentőségét azonban kapcsolatba kell hozni a korábban elkövetett hasonló jellegű cselekmények súlyával, továbbá az elítélések számával, valamint az elkövető életmódjában időközben beállott esetleges változásokkal. A visszaesők közül kiemelkednek azok, akik megelőzőleg több ízben vagy éppen sok esetben voltak már azonos vagy hasonló jellegű bűncselekmény miatt elítélve. A többszörösen visszaesőkkel szemben a törvény szigora alkalmazásának még fokozottabban kell érvényesülnie. A visszaesőkkel szemben a speciális prevenció áll előtérben: a szocialista büntetőjogban elsődleges javítási és nevelési cél megvalósítása az ilyen elkövetőkkel szemben rendszerint hosszabb tartamú szabadságelvonással érhető el. E visszaesők jórészének alapvetően fogyatékos, illetve helytelen az erkölcsi felfogása; többé-kevésbé hozzászoktak a társadalomellenes életmódhoz: ezért mindezt csak huzamosabb ideig tartó átneveléssel lehet megváltoztatni. 4. Bíróságaink ítélkezési gyakorlatában a visszaesőkkel szemben is gyakran indokolatlanul enyhe büntetés kiszabására kerül sor. A bíróságokra váró feladat: egyfelől a minősített esetek körében a visszaesésnek az eddiginél erőteljesebb értékelése és a törvényben meghatározott bün33