Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

A Legfelsőbb Bíróság két évtizedes működése során különböző módon és mértékben gyakorolta az ország bíróságai ítélkezésének elvi irányítását. Ez a funkciója mind tervszerűbbé és céltudatosabbá vált. Megfelelően alkalmazkodott állami és gazdasági életünk fejlődése során bekövetkezett változásokhoz. A jogegység biztosítása terén tehát komoly előrehaladás, jelentős eredmények állapíthatók meg. A Legfelsőbb Bíróság irányítása folytán büntetőjogi vonatkozásban is olyan egységes jogértelmezés alakult ki, amely a legtöbb felmerült vitás problémában megoldást, eligazítást ad. Nem tagadható természetesen, hogy nem egy kérdés egyértelmű eldöntése még nem sikerült, ezt maradéktalanul nyilván a jövőben sem lehet elérni. Ugyanakkor azonban a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítása mélyrehatóan és széles körben érvényesül az ítélkezési gyakorlatban. Az elvi irányítás a jogértelmezés különböző módszereivel történik. Az, hogy a Legfelsőbb Bíróság a nyelvtani és a logikai módszer alkalmazásán kívül a jogértelmezés magasabbrendű módszereit is alkalmazza, hogy a jogi normákat társadalmi, történeti és gazdasági összefüggéseiben mélyrehatóan elemzi, továbbá, hogy a kriminológiai módszernek is mind nagyobb jelentőséget tulajdonít: biztosítéka az elvi irányítás hatékonyságának, fejlettségének és időszerűségének. így válhatik az irányítás egyben előremutatóvá is, amelynek eredményeit a későbbi kodifikáció is hasznosíthatja. Helytelen lenne az elvi irányítást szűkre szabottan csupán a kötelező erejű irányelvekre és elvi döntésekre korlátozni. A Legfelsőbb Bíróság ezeken tűlmenően kollégiumi állásfoglalásaival és tanácsvezetői értekezleti állásfoglalásaival is széles körben irányítja a bírósági gyakorlatot. Annak ellenére, hogy ezek a bíróságokra nem kötelezők, bíróságaink meggyőző erejük folytán ezeket a konkrét büntető ügyek elbírálásánál ugyanúgy követik, mint a kötelező erejű iránymutatásokat. De ezeken túlmenően a Legfelsőbb Bíróság konkrét ügyekben — akár fellebbezés, akár törvényességi óvás folytán hozott — elvi jelentőségű határozatai is mélyreható befolyást gyakorolnak az alsó bíróságok gyakorlatára. Megállapítható és helyeselhető, hogy a „Bírósági Határozatok"-ban közzétett elvi tartalmú eseti döntések jelentősége és hatása a bírósági gyakorlatban állandóan fokozódik. II. A fenti általános megállapítások szem előtt tartásával készült a jelen gyűjtemény. Közismert, hogy a Bírósági Határozatokban 1953 óta közzétett büntetőjogi tárgyú joganyagot a Büntetőjogi Döntvénytár négy kötete összefoglalóan tartalmazza. Az eddig megjelent gyűjtemény közkézen forog, s mint a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata fejlődésének hű tükre mind a bíróságok ítélkezésének, mind a tudományos tevékenységnek immár nélkülözhetetlen segédeszközévé vált. Indokoltnak és szükségesnek mutatkozott, hogy az említett kötetekben található nagy terjedelmű joganyagot egyetlen műbe foglalva, tudományos igényű rendszerezéssel és tömörebb formába öntve feldolgozzuk és közre adjuk. A négy kötet helyett egyetlen gyűjteménnyel kívánjuk biztosítani a gyors eligazodást a jogalkalmazók és az elméleti kutatók számára. 14