Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

rendellenes állapota, amely az értelmi készséget nem érinti, hanem érzelmi, akarati vagy cselekvőképességi zavart idézhet elő. Mindezek folytán a tár­sadalmi alkalmazkodási képesség hiányossá válhat. A pszichopátiát az egyéb kriminogén tényezőkkel összefüggésben kell vizsgálni annak megállapítása végett, hogy a konkrét viszonyok között megvalósított bűncselekményre ténylegesen milyen hatással volt az elkövető rendellenes személyiségszer­kezete. A pszichopátiát a Btk 24. §-a értelmében akkor kell, illetőleg lehet figye­lembe venni, ha a beszámítási képességet kizárta, illetőleg korlátozta. Ez szakkérdés, melynek eldöntéséhez szakértő meghallgatása szükséges. Eze­ken az eseteken kívül a pszichopátia a büntetés kiszabásánál általában még enyhítő körülményként sem értékelhető. Ettől eltérő álláspont ellenkeznék az elmeorvos-tudomány eredményeivel és jogpolitikailag is káros szemlé­letet tükrözne, mivel a bűnelkövetőknek olyan kategóriájával szemben ve­zetne indokolatlanul enyhe büntetések kiszabására, ahol erre tényleges alap nincs. 5. Az újszülötteknek a szülés tartama alatt vagy közvetlenül ezt követően az anya által történő megölése esetén a büntetés kiszabásánál az igényel alapos vizsgálatot, hogy az a különleges állapot, amely az újszülött világra­hozatalával jár, kihatott-e az elkövető beszámítási képességére. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a szülő nőt milyen ok vezette az újszülött megölésére. A házasságon kívül szülő nő esetében azt is figye­lembe kell venni, hogy a társadalmi rosszallás a tudatilag elmaradott kör­nyezetben még olyan súllyal nehezedhet az elkövetőre, hogy az motivál­hatja a cselekmény elkövetését. Egyebekben azonban nincs társadalmi, er­kölcsi és jogi alapja annak, hogy újszülöttek megölése esetén általánossá váljék a törvényi büntetési tétel legkisebb mértékén aluli büntetések ki­szabása. Az a körülmény, hogy az elkövetők nem készülnek fel a gyermekszülés­re, nem veszik igénybe az általánosan biztosított orvosi kezelést és ellátást, egymagában nem alapozza meg az ölési cselekmény előre kitervelten elkö­vetettként minősítését. 6. Az életveszélyt okozó testi sértés esetében is csak kivételesen indokolt a törvényi büntetési tétel alatti főbüntetés kiszabása. Figyelemmel kell len­ni arra is, hogy az okozott életveszély közvetíen vagy közvetett-e, a sértett halála bekövetkezésének objektív lehetősége közeli, avagy távoli-e. Jelen­tősége van a büntetés kiszabása során annak is, hogy az elkövető az élet­veszélyes következményt kívánta, avagy abba belenyugodott-e, illetőleg az eredmény tekintetében csak a gondatlansága állapítható-e meg. 7. Olyan esetekben, amikor az emberölés nem jutott el a befejezettség szakáig, a kísérlet miatti büntetés kiszabása során a Btk 87. §-ának (2) be­kezdésében foglalt enyhítő rendelkezések alkalmazása ugyanúgy kivételes jellegű, mint a befejezett emberölésnél. A Btk 87. §-ának (3) bekezdése szerinti ún. kétfokú enyhítés csak szűk körben érvényesülő lehetőség. Ennek rendszerint az a feltétele, hogy az ér­tékelhető enyhítő körülmények szorosan magához a kísérlethez kapcsolód­janak, mint pl.: a távoli kísérlet esetei; ha az elkövető utólagos tevékeny­sége járult hozzá ahhoz, hogy a cselekmény nem lett befejezett, az olyan 55

Next

/
Thumbnails
Contents