Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

1. A visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlők 1. Az ismételten bűncselekményt elkövetőknek csupán egy része esik a törvényi visszaesőkre vonatkozó rendelkezések alá, ezért iránymutatást kell adni arra nézve, hogy az újabb bűncselekmény elbírálása során a bűnismétlésnek milyen jelentőséget kell tulajdonítani a büntetés kiszabása körében. A Btk 100. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket a tv a korábbi elítéléshez fűz. Ebből a rendelkezésből következik, hogy annál az elkövetőnél, akit az újabb bűncselekmény megvalósítása előtt a bíróság már jogerősen elítélt, a korábbi elítélést abban az esetben sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha mentesült az ahhoz fűződő hátrányos következmények alól. Ebből nem következik az, hogy a bűnismétlés tényét minden esetben súlyosító körülményként kellene értékelni a büntetés kiszabása során, mert ez csak lehetőség. Az ismételt bűnelkövetők esetében ezért mindenkor gondosan vizsgálni kell^Jiogy a korábbi, illetőleg az elbírálás alatt álló bűncselekmeny szándékos vagy gondatlan volt-e; mi volt a korábbi büntetés neme és mértéke; a bíróság a büntetés végrehajtását felfüggesztette-e és a próbaidő sikeresen telt-e el; a korábbi, valamint az elbírálás alatt álló bűncselekmény milyen jellegű; a korábbi elítélés fiatalkorban elkövetett bűncselekmény miatt történt-e stb. Jelentősége van a büntetés kiszabása szempontjából annak is, hogy a korábbi büntetés kitöltése és az újabb bűncselekmény, elkövetése között mennyi idő telt el. Ezeket a szempontokat egymással összefüggésben kell értékelni a büntetés kiszabása során. A megelőző elítéltség tehát a korábbi büntetésre vonatkozó adatok és az újabb cselekmény elkövetési körülményei, valamint az elkövető személyiségének gondos vizsgálata alapján a differenciálás követelményeinek megfelelő értékelést igényel. A büntetés kiszabása során általában nem indokolt az előző elítéltségnek súlyosító körülményként értékelése olyan esetekben, amikor korábban nevelő jellegű büntetés kiszabására került sor, s a büntetés kiállásától az újabb bűncselekmény elkövetéséig hosszabb idő telt el, így a büntetés célja lényegében megvalósult; az elkövető megelőzően méltánylást érdemlő körülmények között vagy kisebb tárgyi súlyú bűncselekményt valósított meg; a korábbi büntetés kiállása óta becsületes életmódot folytatott stb. A korábbi gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatti elítélés általában súlyosítóként értékelendő azokban az esetekben, amikor a bíróság az elkövető újabb ugyanolyan, vagy hasonló jellegű bűncselekményét bírálja el. A törvényi visszaesés hatálya alá nem eső korábbi elítélést a büntetés kiszabása során indokolt súlyosítóként figyelembe venni a többszörösen büntetett elkövetők esetében. A különböző bűncselekmények véghezvitele miatt már több ízben bíróság előtt állt elkövetők tekintetében — még azokban az esetekben is, amikor az újabb bűncselekmény tárgyi súlya nem jelentős, továbbá korábban más jellegű bűncselekmény miatt történt az elítélés —, magában a bűnismétlés tényében általában a személyben rejlő társadalomra veszélyesség magasabb foka jut kifejezésre. Súlyosítóként kell figyelembe venni, ha az elkövető életviszonyainak vizsgálata alapján következetes és viszonylag kitartóbb jellegű bűnelkövetői 35