Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

magatartás állapítható meg; ha az elkövető életviteléből-olyan következtetés vonható le, hogy az újabb bűncselekményének megvalósítása a korábbi bűnöző életvezetéséhez való ragaszkodását juttatja kifejezésre; ha megállapítható, hogy az elkövető bizonyos fajta bűncselekmények rendszeres véghezvitelére rendezkedett be. Általában ugyancsak indokolt súlyosítóként értékelni, ha az elkövető előző elítélése azonos vagy hasonló bűncselekmény miatt történt; a korábban súlyos büntetőjogi értékelés alá eső bűncselekmény miatt történt vagy hosszabb időtartamú szabadságvesztésre elítélést; a korábbi büntetés kiállása és az újabb bűnelkövetés között eltelt időmúlás viszonylag rövidebb tartamát stb. 2. A büntetőjogi felelősség alapja a bűnösen elkövetett társadalomra veszélyes és büntetendő cselekmény, ezért a cselekmény tárgyi súlya és a magatartás társadalomra veszélyességének a foka alapvető jelentőségű ab-; ban az esetben is, ha az elkövető bűnismétlő. Ugyanakkor a bűncselekmény tárgyi súlyához kapcsolódó személyben rejlő társadalomra veszélyesség helyes megítéléséhez az elkövető személyével kapcsolatos körülmények alapos ismerete szükséges. Mindez a bűnismétlők esetében a hatóságok feladatává teszi a személyi társadalomra veszélyesség megítélése szempontjából jelentős körülmények felderítését, illetőleg értékelését. 3. A Btk 100. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel az elkövető újabb bűncselekménye miatti felelősségrevonás során a határozat indokolásában azokat_az_adatokat kell ismertetni, amelyeket a bíróság az'ügydöntőhatározatában értékelt fBe 87. § (1) bek, b) pont, 220. § (3) bek.].Szükségtelen azoknak az adatoknak a feltüntetése, amelyek nem tárgyai a bűnügyi nyilvántartásnak. II. A visszaesők 1. A Btk 137. §-ának 12. pontja határozza meg a visszaeső fogalmát. A visszaesésre vonatkozó rendelkezések csupán a Btk Általános Részében szerepelnek, a tv a Különös Részben, a minősített esetek körében a viszszaesést — mint a büntetési keretet tágító tényezőt — nem ismeri. Ebből következik, hogy a cselekmény elkövetőjének visszaesőkénti értékelése a büntetés kiszabásáriáTTvalámgnnyi szándékosan elkövetett bűncselekmény esetében általában súlyosító körülmény. Minthogy azonban a korábbi elítélés alap jáüT szolgait bünos magatartás súlya, az elítélés alapját kitevő bűncselekmény jellege, s ennek az újabban elkövetett bűncselekménnyel való viszonya különféle lehet, a visszaesésnek mint súlyosító körülménynek a nyomatéka eltérő lehet. Ezt a bűncselekmény és az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség foka és az egyéb bűnösségi körülmények összhatásában kell megítélni. A törvényi fogalommeghatározásból következik, hogy a visszaesés kizárólag szándékos bűncselekmények viszonylatában kerülhet szóba. Ilyennek kell tekinteni az ún. vegyes bűnösségű bűncselekményeket is, amelyek esetében az alapeset elkövetési magatartása szándékos, az eredmény tekintetében viszont gondatlan bűnösség állapítható meg. 2. A Btk a visszaesők esetében fokozott büntetőjogi felelősség érvényesítését teremti meg azzal is, hogy olyan joghátrányokat, kedvezményekből kizárást és az enyhébb elbírálás lehetőségétől megfosztást határoz meg, 36