Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

— a Be 153. §-a szerint, ha az egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetettyétség miatt a nyomozást a Be 139. §-a (1) bekezdésének a), c) vagy d) pontja alapján szüntették meg, az eljárás folytatását csak az ügyész rendelheti el; ( — a Be 346. §-a értelmében a-^jáasásbíróság, illetőleg a katonai bíróság hatáskörébe tartozó olyan bűncselekmény miatt, amelyre a törvény öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, a terhelt bíróság elé állítható. Annak a garanciális követelménynek, hogy a Btk egyes rendelkezéseinek alkalmazására, illetőleg a Be-ben meghatározott egyes eljárásokra csak meghatározott súlyú bűncselekmények esetén kerüljön sor, az a jogértelmezés tesz eleget, amely a Btk Különös Részében meghatározott törvényi büntetési tételekből indul ki. A bűncselekmények súlyát, absztrakt társadalomra veszélyességét ugyanis a Btk a Különös Részben megállapított büntetési tételekkel fejezi ki. Ez az értelmezés összhangban van a Legfelsőbb Bíróság 14. számú irányelvében kifejtettekkel is, melyek szerint a visszaesői, különös visszaesői, illetőleg többszörös visszaesői minőség elsődlegesen az elkövető személyének a jellemzője. A Btk 97. és 98. §-ának a különös és többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezései a büntetés kiszabása körében alkalmazandók, de nem vonatkoznak az előbbiekben felsorolt törvényhelyek alkalmazására. Ez összhangban áll azzal az egységes bírói gyakorlattal is, hogy bűnhalmazat esetén a kötelező védelem, valamint a bíróság elé állítás intézményének alkalmazása szempontjából nem a halmazati büntetés szabályai szerint felemelt büntetési tételt, hanem az egyes bűncselekményeknek a Különös Részben foglalt törvényi büntetési tételeit kell alapul venni. BK 98. A súlyosítási tilalom (Be 241. §) folytán a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában: 1. nem szabhat ki büntetést azzal szemben, akinek az ügyét első fokon önállóan alkalmazott intézkedéssel bírálták el; 2. pénzbüntetés helyett javító-nevelő munkát vagy szabadságvesztést, illetőleg javító-nevelő munka helyett szabadságvesztést nem szabhat ki akkor sem, ha egyébként alkalmazásuk törvényi feltétele fennáll; 3. felfüggesztett szabadságvesztés helyett rövidebb tartamú, de végrehajtandó szabadságvesztést nem szabhat ki; végrehajtandó szabadságvesztés helyett hosszabb tartamú szabadságvesztést annak felfüggesztése mellett sem szabhat ki; 4. első fokon nem alkalmazott szigorított őrizetet nem rendelhet el akkor sem, ha a szabadásgvesztés tartamát csökkenti; a szabadságvesztés tartamát akkor sem emelheti, ha az első fokon elrendelt szigorított őrizetet mellőzi; 5. végrehajtandó pénzbüntetés helyett felfüggesztett szabadságvesztést nem szabhat ki; 6. javító-nevelő munka helyett felfüggesztett szabadságvesztést nem szabhat ki; 174