Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

7. a végrehajtandó vagy felfüggesztett szabadságvesztés helyett alkalmazott javító-nevelő munkát nem állapíthatja meg hosszabb időtartamban, mint az első fokon kiszabott szabadságvesztés kétszerese; 8. javító-nevelő munkánál a bércsökkentés mértékét (százalékát) nem emelheti fel a javító-nevelő munka időtartamának meghagyása mellett; 9. javító-nevelő munka helyett pénzbüntetést nem szabhat ki a napi tételek számának olyan meghatározásával, hogy az meg nem fizetés esetén hosszabb tartamú szabadságvesztést eredményezzen, mintha a javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatnák át; 10. felfüggesztett pénzbüntetés helyett annál kisebb mértékű, de felfüggesztés nélküli pénzbüntetést nem szabhat ki; végrehajtandó pénzbüntetés helyett alkalmazott felfüggesztett pénzbüntetés esetén az első fokon kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát egyáltalán nem, az egy napi tételnek megfelelő összeget pedig csak akkor emelheti, ha a napi tételek számának egyidejű csökkentése folytán a pénzbüntetés mértéke nem emelkedik; az első fokú bíróság által alkalmazott, akár végrehajtandó, akár felfüggesztett pénzbüntetés napi tételeinek számát vagy az egy napi tételnek megfelelő összeget az előbbi bekezdésben foglaltak szerint módosíthatja: 11. abban az esetben alkalmazhat az első fokon ki nem szabott pénzmellékbüntetést, ha az egyidejűleg mérsékelt vagy felfüggesztett szabadságvesztés és a pénzmellékbüntetés a vádlott életviszonyainak figyelembe vétele mellett összhatásában nem súlyosabb, mint az első fokon kiszabott büntetés; egyéb új mellékbüntetést nem alkalmazhat; 12. az első fokon alkalmazott főbüntetés helyett, önálló büntetésként, csak olyan mellékbüntetést szabhat ki, amelyet a főbüntetés mellett már az első fokú bíróság is alkalmazott, és amelynek törvényi feltételei egyébként is fennállanak; az első fokon főbüntetés helyett, önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetésről nem térhet át főbüntetésre. A Be 241. §-ának (1) bekezdése értelmében az első fokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését súlyosítani, illetőleg szigorított őrizetét elrendelni csak akkor lehet, ha terhére fellebezést jelentettek be. A vádlott terhére bejelentett fellebbezés törvényi értelmezését a Be 241. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. A tilalmazott másodfokú rendelkezések közül a büntetés súlyosításának fogalma igényel jogmagyarázatot és — némely vonatkozásban — a szigorított őrizet elrendelésének kérdése. A büntetés súlyosításának kérdéskörében a Btk-ban szabályozott büntetési nemek súly szerinti sorrendjéből kell kiindulni. A Btk büntetési rendszerére figyelemmel kell választ adni arra, hogy a másodfokú bíróság az első fokú ítéletben megállapított büntetéshez viszonyítva — a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában — milyen más büntetést alkalmazhat anélkül, hogy az a vádlott büntetésének súlyosítását eredményezné. A különböző büntetési nemeknek, a felfüggesztett büntetéseknek (szabadságvesztés, pénzbüntetés) más büntetési nemekkel történő összehasonlításánál — a súlyosítási tilalom szempontjából — nem lehet kizárólag annak vizsgálatára szorítkozni, hogy a büntetések közül közvetlenül a kiszabás időpontjában melyik jelent nagyobb hátrányt a vádlottra, hanem az 175