Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

követés időpontjában fennálló értéke, nem pedig a cselekménnyel okozott kár összege az irányadó. Az elkövetés során keletkezett kár összegének tehát a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás minősítésénél nincs jelentősége. Ezért a dolog értékének és az okozott kárnak az összegezésére nem kerülhet sor. Nincs azonban jogi akadálya annak, hogy a bíróság a büntetés kiszabásánál súlyosító körülményként értékelje azt, hogy az elkövető a cselekmény fenti módon való véghezvitele során számottevő kárt okozott. A sértett — ettől függetlenül — jogosult arra, hogy a rongálás folytán bekövetkezett kár megtérítését, polgári jogi igényként, a lopás miatt folyó büntető eljárás keretében érvényesítse. II. A) A Btk 316. §-a (2) bekezdésének d), f) és g) pontja a dolog elleni erőszakkal, valamint a helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, továbbá a hamis vagy lopott kulcs használatával szabálysértési értékre elkövetett lopást vétségként rendeli büntetni. Ugyanennek a törvényszakasznak a további rendelkezései — a (4) bekezdés b/1 pontja, az (5) bekezdés b) pontja és a (6) bekezdés b) pontja — értelmében pedig dolog elleni erőszakkal elkövetés esetén az érték szerinti minősítésre irányadó büntetési tételnél egy fokkal súlyosabb kerül alkalmazásra. A tv tehát a lopásnak a fenti elkövetési módjait — noha azok az esetek jelentős hányadában a rongálás vagy a magánlaksértés törvényi tényállását is megvalósítják — a lopás minősítő körülményeiként szabályozza. Ezzel kifejezésre juttatja egyrészt azt, hogy ilyenkor a rongálás, illetve a magánlaksértés önállóan nem jön létre, hanem az a lopás minősítő körülménye, másrészt pedig azt, hogy a törvény az így minősülő lopás büntetési tételeinek meghatározásánál az említett cselekmények együttes megvalósulását figyelembe vette. Ennek a jogértelmezésnek a helyessége a szóban forgó cselekmények tárgyi és alanyi összefüggésének vizsgálatából világosan kitűnik. A tárgyi oldalon a cselekmények időbeli és térbeli közelsége, eszköz—cél viszonylata hoz létre jellegzetesen szoros, belső kapcsolatot. Nem kevésbé lényegi — és a lopás meghatározó jellegére utaló — az alanyi oldalon fennálló kapcsolat. Az elkövető egységes akaratelhatározás eredményeként valósítja meg az egész magatartást, annak indítéka azonban kizárólag a jogtalan eltulajdonításra törekvésben ismerhető fel. A dolog elleni erőszakkal való károkozásra, a helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult tudta és beleegyezése nélkül, illetőleg a hamis vagy lopott kulcs használatával bemenésre csupán azért került sor, mert az elkövető a célját az adott körülmények között csak így tudja elérni. Fontos szempont az is, hogy a bűnös emberi magatartásokat a társadalom büntetőjogilag védett érdekeinek okozott valóságos sérelem vagy veszély alapulvételével, reális összefüggéseikben kell megítélni. E szabály alól az az eset sem kivétel, amikor egy magatartás olyan résztevékenységekből tevődik össze, amelyek — formálisan — különböző bűncselekményi tényállások alá vonhatók. Mindezekből az következik, hogy a Btk 316. §-ának fenti rendelkezései szerint minősülő lopás törvényi egység — ún. összetett bűncselekmény (de161