Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

rítik valamely magánvádra üldözendő bűncselekmény törvényi tényállását: a bíróságnak a büntető eljárást a magánvád alapján le kell folytatnia. A Be 313. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés szerint: ha a bíróság a feljelentés és az iratok alapján olyan bűncselekményt lát megállapíthatónak, amely miatt a vádat az ügyész képviseli, az iratokat megküldi az ügyésznek, s ebben az esetben az ügyész a nyomozást köteles elrendelni [Be 313. § (4) bek.]. Amennyiben azonban a rendelkezésre álló adatok alapján az ügyész közvádas bűncselekmény miatt nem emelt vádat, mivel a megvalósított bűncselekményt magánvádra üldözendőnek tartja: a bíróságnak a magánvád alapján kell lefolytatnia a büntető eljárást abban az esetben is, ha — az ügyésztől eltérő — álláspontja szerint a magatartás egyébként közvádra üldözendő bűncselekmény megvalósítására is alkalmas lenne. A Be 9. §-ának (2) bekezdése szerint bírósági eljárás csak törvényes vád alapján indulhat, s a vádat az abban megjelölt tények alkotják. Minthogy a sértett feljelentése a magánvádra üldözendő bűncselekmény tekintetében törvényes vád [Be 312. § (1) bek., 318. § (2) bek.], a Be 163. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig a bíróságnak a vádról határoznia kell: a bíróság az eljárást a vád keretei között köteles lefolytatni. Természetesen közvádra üldözendő bűncselekmény megállapításának nincs helye. A büntető eljárásnak a magán vád alapján történő lefolytatását a törvényesség követelménye, valamint az a jogpolitikai megfontolás is indokolja, hogy bűncselekmény elkövetése esetén büntetőjogi felelősségre vonást alkalmazni kell. Az ezzel ellentétes felfogás azt eredményezné, hogy a bíróságnak és az ügyészségnek a megvalósított bűncselekmény közvádas, illetőleg magánvádas jellege kérdésében elfoglalt eltérő álláspontja az elkövetőt indokolatlanul mentesítené a büntetőjogi felelősség alól, a sértettet pedig megfosztaná az őt megillető jogvédelemtől. Olyan esetben, ha meghatározott szerv feljelentése (Be 124. §) a büntető eljárás feltétele, ennek hiányában az eljárás magánvád alapján sem folytatható le. BK 87. A dolog elleni erőszakkal, továbbá a helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, valamint a hamis vagy lopott kulcs használatával elkövetett lopás esetében I. a keletkezett kár összege a lopás érték szerinti minősítése szempontjából nem vehető figyelembe; II. a rongálás vagy a magánlaksértés a törvényi egység folytán a lopással bűnhalmazatban általában nem állapítható meg, hanem csak akkor, ha a rongálásnak, illetve a magánlaksértésnek valamennyi tárgyi és alanyi ismérve a lopástól elkülönülten megvalósult. I. A Btk 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott lopást az követi el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. E bűncselekmény törvényi tényállási elemei között — néhány más vagyon elleni bűncselekménytől eltérően — a károkozás nem szerepel. Ennek megfelelően a lopás érték szerinti minősítése, illetve szabálysértési alakzatától való elhatárolása szempontjából az elvett dolognak az el160