Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

Ez utóbbitól eltekintve, vétségi eljárásban a megalapozatlanság másodfokú kiküszöbölésének nem feltétele a megalapozatlanság részlegessége. A másodfokú bíróság — az említett kivétellel — az általa igénybe vehető széles körű eszközökkel a súlyos fokú (a teljes vagy a tényállás túlnyomó részét érintő) megalapozatlanságot is kiküszöbölheti és az első fokú bíróságétői eltérő tényállást állapíthat meg a bűnösséget vagy a büntetést (minősítésváltoztatással vagy anélkül) lényegesen befolyásoló tények tekintetében is. Ilyenkor megalapozatlanság okából hatályon kívül helyezésnek azért nincs helye, mert erre vétségi eljárásban csak abban az egy esetben kerülhet sor, ha a megalapozatlanság kiküszöbölése során olyan vádlott bűnösségét kellene megállapítani, akit az első fokú bíróság felmentett, vagy akivel szemben az eljárást megszüntette [Be 275. § (1) bek.]. De ezeknek a lehetőségeknek, így az eltérő tényállás megállapításának a vétségi eljárásban is feltétele, hogy az első fokú bíróság ítélete megalapozatlannak bizonyuljon [Be 274. § (1) bek.]. BK 85. A folytatólagosan elkövetett bűncselekmény egyes részcselekményei büntethetőségének önálló elévülése kizárt. A Btk 12. §-ának (2) bekezdése szerint „nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször követ el". A folytatólagosan elkövetett bűncselekmény egység, amelynél a törvényi tényállást külön-külön is megvalósító részcselekmények együttesen alkotnak egyetlen bűncselekményt. Ebből következik, hogy a büntethetőség elévülése szempontjából nem külön-külön az egyes részcselekmények elkövetésének, hanem a bűncselekmény törvényi tényállásához tartozó legutolsó részcselekmény befejezésének, illetőleg — kísérlet esetén — a véghezvitelre irányuló utolsó tevékenység megvalósításának az időpontja az irányadó, s ettől kell számítani a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény törvényi büntetési tételéhez igazodó elévülési időt. Ez áll összhangban az elévülés általános céljával. A büntethetőség elévülésének jogpolitikai indoka ugyanis az, hogy ha a bűncselekmény elkövetése óta hosszabb idő telt el, a büntetésnek a Btk 37. §-ában írt célja már nem érhető el. A Btk 34. §-ának a) és b) pontjában foglalt rendelkezés szerint az elévülés határidejének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul, kísérlet és előkészület esetén pedig az a nap, amikor az ezeket megvalósító cselekmény véget ér. Ezért a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény büntethetőségét megszüntető elévülés határidejének kezdő napja az utolsó részcselekmény elkövetésének napjával azonos. BK86. Ha a bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok közvádas bűncselekményre utalnak, de az ügyész ezt nem látja megvalósultnak s ezért nem emel vádat, ugyanakkor azonban a feljelentésben foglaltak kime159