Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)
deni. Ámde ez a rendelkezés kizárólag a vétségi eljárás első fokú tárgyalására vonatkozik, a kérdés szempontjából tehát jelentősége nincsen. A Be 272. §-ának (3) bekezdése értelmében a vétségi eljárásban a másodfokú bíróság tanácsának elnöke az ügyet indokolás nélküli határozattal bűntetti eljárásra utalja, ha az bűntetti eljárásra tartozik. Ez az intézkedés tehát nem a másodfokú bíróságnak, hanem a tanács elnökének ad lehetőséget a bűntetti eljárásra való utalásra. Kézenfekvő, hogy felesleges volna ez a törvényi rendelkezés, ha a másodfokú bíróságnak az első fokú ítéletet hatályon kívül kellene helyeznie minden olyan esetben, amikor első fokon egyesbíró járt el, holott a helyes minősítés mellett a cselekmény bűntetti eljárásra tartozott volna. III. Mindezek alátámasztják a fenti jogértelmezés helyességét. Az ellenkező álláspont sem elvi megfontolásokkal, sem gyakorlati szempontokkal nem indokolható. Az, hogy az ügyben első fokon egyesbíró vagy bírósági tanács járt el, nem tekinthető hatásköri kérdésnek. A vádlott szempontjából nem lehet szó olyan érdeksérelemről, amely az ítélet hatályon kívül helyezésének alapjául szolgálhatna. A vétségi eljárásban ugyanúgy érvényesülnek a büntető eljárás garanciális jelentőségű alapelvei, mint a bűntetti eljárásban, csupán lényegesen egyszerűbb az eljárás lefolytatása. A fellebbezési bíróság pedig a felvetett esetben már a bűntetti eljárás szabályai szerint jár el és módja van széles körben orvosolni az esetleges jogsérelmet. A hatályon kívül helyezés mellőzése lehetőségének természetesen korlátai vannak. így amennyiben a helyes minősítés szerint a bűncselekmény első fokú elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik (pl. a cselekmény nem testi sértést, hanem emberölés kísérletét valósítja meg): ilyen esetben az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, és az ügyet új eljárásra a hatáskörrel rendelkező bírósághoz kell küldeni. A büntető eljárásról szóló tv egyik fontos célkitűzése az eljárás szükségtelen elhúzódásának kiküszöbölése, így a hatályon kívül helyezés, valamint az eljárás ennek folytán történő megismétlésének lehető elkerülése, anélkül természetesen, hogy a garanciális elvek sérelmet szenvednének. Ez az alapvető követelmény nem hagyható figyelmen kívül a jelen — a gyakorlat szempontjából jelentősnek tekinthető — kérdés helyes megoldásánál. BK 77. A fiatalkorú előzetes letartóztatásának elrendelésénél a bűncselekmény tárgyi súlyát az elkövető személyi társadalomra veszélyességével egybevetve kell értékelni. A fiatalkorúval szemben elsősorban intézkedést kell alkalmazni, büntetést akkor kell kiszabni, ha az intézkedés alkalmazása nem célravezető [Btk 108. § (2) bek.] A fiatalkorúval szemben a szabadságvesztés alkalmazását ezért minél szűkebb körre kell korlátozni, minthogy a Btk 108. §-ának (1) bekezdésében írt célt — a fiatalkorú helyes irányban való fejlődését — elsősorban nem szabadságelvonás útján (büntetésvégrehajtási intézetben) kell elérni. 145