Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

ről szóló 1968. évi I. tv 114. §-ának (3) bekezdésében, illetőleg 115. §-ának (3) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint a csempészet és vámorgazdaság szabálysértési eseteiben az említett árut el lehet kobozni. Míg a vámbűncselekmény esetében a fent kifejtettek szerint a vámárut el kell kobozni, addig a vámszabálysértés eseteiben — amelynek tényállásai a vámbűncselekménnyel lényegében egyezők, csupán kisebb értékekről vagy gondatlan elkövetésről van szó — az elkobzás nem kötelező, hanem csak lehetséges. Ebből is következik, hogy olyan személytől, aki a vámáru vonatkozásában még szabálysértést sem követett el, elkobzásnak helye nem lehet. Erre kell következtetni a Btk 314. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezésből is. E törvényhely lehetővé teszi az elkobzás, illetve az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés mellőzését akkor, ha az az elkövetőre méltánytalan hátrányt jelentene. Abból, hogy a tv még az elkövetővel szemben is lehetővé teszi a méltányosság elvének érvényesülését, következik, hogy nem lehet az elkobzás szankciójával sújtani olyan személyt, aki sem vámbűncselekményt, sem vámszabálysértést nem követett el. De ezeken túlmenőn a kereskedelmi élet biztonságával és a jóhiszeműen szerzett tulajdon törvényi védelmének elvével kerülne szembe az olyan értelmezés, amely szerint a csempészet útján forgalomba került árut a jóhiszemű harmadik személytől is el lehetne kobozni. BK 69. A gyári portást — amennyiben őrzési feladatának ellátása során meghatározott igazgatási, ellenőrzési, rendészeti teendőkkel van megbízva — a Btk 229. §-a szempontjából ugyanaz a büntetőjogi védelem illeti meg, mint a hivatalos személyt. I. A Btk 230. §-ának c) pontja értelmében a hivatalos személy fogalma alá nem eső közfeladatot ellátó polgári őröket a 229. §-ának alkalmazása szempontjából ugyanaz a büntetőjogi védelem illeti, mint a hivatalos személyeket. Ebből következik, hogy azokat az őröket, akik közfeladatot nem látnak el, a fokozott büntetőjogi védelem nem illeti meg. Alapvető jelentőségű tehát a közfeladat ellátása, amely az őrszolgálat jellegéből és az ezzel együtt járó jogok és kötelezettségek tartalmából folyik. Az őrszolgálat tevékenységének mindenekelőtt olyannak kell lennie, amely célját tekintve nem magánérdeket, hanem közvetlenül a közösség érdekét szolgálja. Közfeladat ellátásán a társadalom egészének vagy egyes szerveinek, intézményeinek a jogszabályok által biztosított jelentős érdekei védelmét kell érteni. Az őrszolgálati feladat nem pusztán őrködésben (pl. valamely raktár vagy anyagok őrzésében) áll, hanem a köz érdekében való olyan tevékenységet, továbbá ezzel járó kötelezettségeket és jogokat foglal magában, amelyek az igazgatási jellegű feladatokkal mutatnak bizonyos hasonlóságot. Mindebből következik, hogy aki közérdekű vagyonvédelmi célból teljesít őrszolgálatot és ennek során bizonyos igazgatási, ellenőrzési, rendészeti stb. ténykedés kifejtésére jogosult: közfeladatot ellátó polgári őr, s mint ilyen, a Btk 230. §-ának c) pontja szerint ugyanaz a büntetőjogi védelem illeti a 229. §-ának alkalmazása szempontjából, mint a hivatalos személyeket. 134