Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

BK 33. A tartás elmulasztása miatt indított büntető eljárás során erre irányuló kérelem esetén sem kötelezheti a büntetőbíróság a terheltet a tartásdíj fizetésére és nem ítélheti meg ezt visszamenően sem. A Be 55 §-ának (2) bekezdése szerint a magánfél a terhelttel szemben a büntető eljárásban azt a polgári jogi igényét érvényesítheti, amely a bűncselekmény folytán keletkezett. A tartásra jogosultság azonban nem olyan polgári jogi igény, amely bűncselekmény folytán keletkezett, hanem a bűncselekménytől függetlenül — sőt szükségképpen azt megelőzően — jött létre. A tartásra jogosultságból folyó kötelezettség nem teljesítése valósítja meg a bűncselekményt. A tartási igény tehát a büntetőperben nem érvényesíthető, a büntető bíróság tartásdíj fizetésére nem kötelezhet. Célszerűségi szempontok alapján sem lehet a büntető ítélkezést a polgári jogi követelések behajtásának eszközévé tenni. BK 34. A tartás elmulasztása miatt indított büntető eljárás során a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének meghozatala óta a fellebbezési tárgyalás határnapjáig eltelt időt nem vonhatja ítélkezése körébe. A Be 239. §-ának (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság határozatát az első fokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. Az első fokú bíróság ítéletében a tartási kötelezettség elmulasztását csupán az ítélethozatalig teszi elbírálás tárgyává. Az ezt követően esedékessé vált szolgáltatások teljesítésének elmulasztása a fellebbezési eljárásban ítéleti tényállás tárgyává nem tehető. A terhelt újabb tartási kötelezettségmulasztása csak mint új bűncselekmény újabb büntető eljárás tárgyául szolgálhat. Ha a terhelt a fellebezési tárgyalásig az első fokú ítéletben elbírált mulasztását részben vagy egészben pótolja, tartási kötelezettségét utólagosan teljesítette, ezt a másodfokú bíróság a büntetés kiszabásánál veheti figyelembe. BK 35. Ha a megidézett vádlott fogva van, távollétében a fellebbezési tárgyalás akkor sem tartható meg, ha előzetesen bejelentette, hogy azon nem kíván részt venni. A Be 253. §-ának (1) bekezdése szerint a vádlottat a tárgyalásra idézni kell, ha a fellebbezési tárgyaláson bizonyítást vesznek fel, vagy ha a bíróság megítélése szerint a jelenléte szükséges. A (2) bekezdés szerint pedig ha a megidézett vádlott fogva van, őt a tárgyalásra elő kell állítani. Ez a garanciális jellegű rendelkezés a fogva levő vádlott részére — a tárgyaláson való kötelező jelenlétének elrendelésével — biztosítani kívánja, hogy védekezését a másodfokú bíróság előtt szóval is előadhassa. A védelem elvének ez az érvényesülése összefüggésben áll azzal, hogy a másodfokú bíróságnak módja van arra, hogy az első fokú bíróság ítéletét a vádlott terhére is megváltoztassa, feltéve ha a terhére fellebbezést jelentettek be. 109