Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

BK 18. Ha a javító-nevelő munkára ítélt az ítélet meghozatala után, de még a javító-nevelő munka megkezdése előtt követ el újabb bűncselekményt, pusztán ezen az alapon a Btk 50. §-a (1) bekezdésének alkalmazására sor nem kerülhet. Ez a jogszabály ugyanis csak a javító-nevelő munka megkezdésére kijelölt időpont után tanúsított magatartásra tekintettel rendeli el a javító-nevelő munka még hátralevő részének szabadságvesztésre átváltoztatását. Amennyiben a javító-nevelő munkára ítéltet az újabb bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélik, az összbüntetésre nézve a Btk 95. §-a az irányadó. BK 19. A Btk 50. §-ának (1) bekezdésében foglalt azt a meghatározást, hogy a javító-nevelő munkára elítélt a „munkafegyelmet súlyosan megsérti", nem bármilyen, hanem csak az olyan bűncselekmény elkövetése valósítja meg, amely egyben a munkafegyelmet is súlyosan sérti. ' BK 20. Az a tanú, aki a feltett kérdésre adandó válasszal önmagát bűncselekménnyel vádolná: A Be 66. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az ilyen kérdésre akkor is megtagadhatja a tanúvallomást, ha a kérdéses bűncselekmény miatt már jogerősen elítélték. Tekintettel a perújítás és a törvényességi óvás lehetőségére az elítéltet az üggyel kapcsolatban, annak jogerős befejezése után is jellemzi a terhelti helyzete. Ezért a hamis tanúzásra megállapított büntetőjogi következmények terhével nem kényszeríthető arra, hogy mint tanú eltérjen a büntetőjogi következmények nélkül tett eredeti terhelti vallomásától. BK 21. Abban az esetben, ha az első fokú bíróság az elkobzásról a vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésről a törvény ellenére nem rendelkezett, a tényállás azonban a döntéshez szükséges adatokat tartalmazza és a felek meghallgatása egyébként sem mutatkozik szükségesnek; ebben a kérdésben a másodfokú bíróság is határozhat, mégpedig akkor is, ha a terhelt terhére nem jelentettek be fellebbezést. Viszont ha a döntéshez szükséges adatok nincsenek tisztázva, s ezek a fellebbezési eljárás során sem tisztázhatók, vagy egyéb okból a felek meghallgatása szükséges, ilyen esetben nincs szükség ebből az okból az ítélet hatályon kívül helyezésére, hanem az első fokú bíróságot utasítani kell arra, hogy a Be 376. §-ának (1) bekezdésében említett utólagos eljárást folytassa le. 103