Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

kimondó végzést nem helyezi hatályon kívül, az egyesített ügyeket ismét el kell különíteni. Eszerint jár el a bíróság, ha az újabb büntető eljárásban a vádlottat felmenti, vagy vele szemben az eljárást megszünteti. V. 1. Nem akadálya az egyesítésnek, ha a vádlottat magánvádas ügyben bocsátották próbára, majd újabb büntető eljárás indul ellene. A próbára bocsátást elrendelő határozat ügydöntő határozat, és a bíróság csupán a büntetés kiszabását halasztotta el. Az újabb ügyben eljáró bíróságot ez a határozat köti, és nincs jelentősége annak, hogy a határozat meghozataláig ki képviselte a vádat, mivel a vádképviselet átvétele már nem kerülhet szóba. Az ügyek egyesítése után az ügyész, illetve az újabb büntető ügyben eljáró magánvádló képviseli a vádat, és az egyesítés után hozott határozatnak a korábbi határozatot tartalmazó része tekintetében is fellebbezési joguk van, de csak azt sérelmezhetik, hogy a bíróság az egyesítés után hozott határozatban tévesen értékelte a korábbi határozattal elbírált cselekmény jelentőségét a büntetés kiszabása szempontjából. 2. Ha a vádlottat korábban közvádas ügyben bocsátották próbára, majd magánvádra indult az újabb büntető eljárás ellene, az ügyésznek a 7/1979. Legf. Ü. számú utasítás 47. §-ának (3) bekezdése alapján át kell vennie a magánvádlótól a vád képviseletét. A bíróság azonban akkor jár el helyesen, ha a magán vádas ügyben megtartja a személyes meghallgatást, és csak akkor küldi meg az iratokat az ügyésznek a vádképviselet átvételének megfontolása végett, ha a személyes meghallgatáson nem szünteti meg az eljárást. Az ügyész a 3/1984. Legf. Ü. számú utasítással módosított 6/ 1979. Legf. Ü. számú utasítás 36. §-a (2) bekezdésének megfelelően elejti a vádat az eredetileg magánvádas cselekmény miatt, ha a sértett úgy nyilatkozik, hogy a vádlott megbüntetését nem kívánja; a vádlott felmentését indítványozza, amennyiben arra a meggyőződésre jut, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, azt nem a vádlott követte el vagy mindez nincs bizonyítva. 3. A próbára bocsátott ügyeinek egyesítése a Be. 374. §-ának (2) bekezdése szerint kötelező, és ennek elmulasztása, illetve elmaradása az elsőfokú eljárásban általában a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alá eső eljárási szabálysértés. Ez az eljárási szabálysértés egyben megalapozatlanná teszi az elsőfokú bíróság ítéletét, mivel a megállapított tényállás hiányos. Nem tartalmazza ugyanis a próbára bocsátást elrendelő határozatban megállapított tényállást. A vádlott terhére bejelentett fellebbezés esetén általában nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében egyesítse az ügyeket, és ezt meg is kell tennie. Az egyesítés lehetővé teszi, hogy az iratok alapján a tényállást a próbára bocsátást elrendelő határozatban megállapított tényállással kiegészítse [Be. 258. § (1) bek. a) pont], majd a vádlott valamennyi cselekményét együtt bírálja felül. A Be. 241. §-ának (2) bekezdése értelmében a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek kell tekinteni azt is, amely azt sérelmezi, hogy az elsőfokú eljárásban az ügyek egyesítését és a cselekmények együttes elbírálását elmulasztották. Az ilyen fellebbezés ugyanis a vádlott bűnösségének megállapítására irányul abban a cselekményben, amely miatt próbára bocsátották. Az ügyek egyesítése akkor is kötelező, ha az elsőfokon bűnösnek kimondott vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést. Ilyenkor azonban a Be. 241. §-ában meghatározott súlyosítási tilalom a cselekmények együttes felülbírálatát akadályozza. A BK 98. számú állásfoglalás szerint a próbára bocsátás a súlyosítási tilalom szempontjából a felmentéssel befejezett üggyel esik egy tekintet alá. Éppen ezért ilyen esetben a másodfokú bíróság a Be. 261. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Be. 275. §-ának 83