Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

(1) bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 234. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre is — az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az ügyek együttes elbírálására ad iránymutatást. Ha annak a cselekménynek, amely miatt a vádlottat próbára bocsátották, a terhére megállapított jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége, a másodfokú bíróság - a Be. 213. §-a (1) bekezdésének d) pontjára figyelemmel — a Be. 263. §-a alapján a próbára bocsátást elrendelő határozatot hatályon kívül helyezi, és az ezzel a határozattal elbírált cselekmény miatt az eljárást megszünteti. Ilyenkor természetesen az ítélet hatályon kívül helyezésére nem kerülhet sor. Nincs lehetőség az ügyek egyesítésére és a cselekmények együttes felülbírálására, ha a vádlottat közvádas ügyben bocsátották próbára, és az elsőfokú bíróság magánvádas ügyben mulasztotta el az ügyek egyesítését. A 2. pont szerint az ügyek egyesítésének előfeltétele ebben az esetben az, hogy az ügyész átvegye a magánvádlótól a vád képviseletét. A másodfokú eljárásban azonban erre már nincs lehetőség. Minthogy az ügyésznek az ügyek kötelező egyesítése miatt át kellett volna vennie a vád képviseletét a magánvádlótól, az egyébként önmagában nézve törvényes magánvád nem tekinthető törvényes vádnak. Ezért a másodfokú bíróság ebben az esetben a Be. 250. §-ának III. pontja alapján hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az iratokat az ügyésznek küldi meg a vádképviselet átvételének megfontolása végett. Ezt csak akkor mellőzheti, ha a Be. 327. §-ának (2) bekezdése alapján az eljárást a magánvádló indítványára megszünteti. BK 112. (1984. október 15.) /. A különböző bíróságok előtt folyamatban levő ügyek egyesítése, illetőleg egyesítésének mellőzése kérdésében az együttes elbírálásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság dönt. A bíróság az előtte folyamatban levő ügyet az egyesítés kérdésében határozathozatalra jogosult bírósághoz az egyesítés megfontolása végett küldi meg. II. Az ügyésznek (magánvádlónak), a vádlottnak, a védőnek, illetve a sértettnek az ügy egyesítésére, elkülönítésére vonatkozóan a tárgyalás megkezdése előtt előterjesztett indítványát a bíróság alakszerű határozatban (végzésben) bírálja el, amely ellen az indítványtételre jogosultak fellebbezéssel élhetnek. Ugyancsak fellebbezésnek van helye, ha a bíróság ebben a kérdésben a tárgyalás megkezdése előtt hivatalból dönt. A tárgyalás megkezdése után az e tárgyban hozott határozat pervezető jellegű, amely ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A Be. 32. §-ának (1) bekezdése a tárgyi összefüggés esetére az ugyanazon eljárásban történő felelősségre vonást fő szabályként írja elő. A Be. 32. §-ának (2) bekezdése ellenben célszerűségi szempontból — az eljárás tárgyára, az abban részt vevő személyekre vagy egyéb okra tekintettel — csupán lehetőséget ad az ügyek egyesítésére. A személyi összefüggés leggyakrabban előforduló esetében azonban — amikor ugyanazon elkövetővel szemben különböző bűncselekmények miatt egyidejűleg több büntető eljárás folyik — az együttes elbírálás a bűncselekmények tárgya közötti összefüggés nélkül is általában célszerű, következésképpen az ügyek egyesítésétől — feltéve, hogy a Be. 32. §-ának (3) bekezdésében írt okok nem állnak fenn — nem lehet eltekinteni. Az ilyen ügyek egyesítésének elmulasztása ugyanakkor önmagában nem tekinthető az ítéletet lényegesen befolyásoló eljárási szabálysértésnek, kizárólag 84