Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

A társadalomra csekély fokban vagy már egyáltalán nem veszélyes cselekmény miatt a bíróság megrovás (Btk. 71. §) helyett nem rendelheti el a Btk. 76. §-a szerinti kényszergyógyítást, mivel ilyen cselekménnyel az elkövető nem veszélyezteti a közrendet és környezetének biztonságát. A bíróság egyébként is a bűncselekmény súlyának, jellegének, indítékának és más körülményeinek mérlegelésével bírálja el, hogy — a büntetés kiszabásának elveit szem előtt tartva — büntetés (hat hónapot meg nem haladó szabadságvesztés, javítónevelő munka vagy pénzbüntetés) helyett a Btk. 76. §-a szerinti kényszergyógyítást elrendeli-e. Rendszerint nem indokolt a kényszergyógyítás elrendelése, ha a bűncselekmény elkövetésében az elkövető alkoholista életmódja másodlagos szerepet játszott (pl. a sértett kihívó magatartása váltotta ki a cselekményt). Gondosan mérlegelni kell azt is, hogy a bíróság a Btk. 76. §-a szerinti kényszergyógyítást rendeli-e el vagy pedig próbára bocsátja és egyúttal pártfogó felügyelet alá helyezi a vádlottat és ennek alapján külön magatartási szabályként előírja, hogy az alkoholisták kötelező gondozásának és gyógykezelésének vesse alá magát (III. pont). A Btk. 76. §-a szerinti kényszergyógyítás elrendelésére a büntető eljárás szabályai irányadók. A bíróság az intézkedést ítélettel rendeli el [Be. 214. § (2) bekezdés]. Ha az ítélet a kihirdetésekor nem emelkedik jogerőre, a vádlott előzetes letartóztatását nem lehet fenntartani abból az okból, hogy a kényszergyógyítást rendelték el. A Btk. 82. §-ának (3) bekezdése szerint a pártfogó felügyelet magatartási szabályaként gyógykezeléssel kapcsolatos kötelezettség is előírható. Ha a bíróság a szakvélemény figyelembe vételével megállapítja, hogy a Btk. 75. §-a szerinti kényszergyógyítás egészségügyi feltételei fennállanak, de a vádlottat próbára bocsátja (Btk. 72. §) vagy szabadságvesztésének végrehajtását próbaidőre felfüggeszti (Btk. 89. §) és ezek mellett a pártfogó felügyeletét elrendeli, ennek eredményességét általában elősegíti olyan külön magatartási szabály [a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. sz. tvr. 97. § (3) bekezdés] előírása, hogy az elkövető kötelező gondozásnak és gyógykezelésnek vesse alá magát [az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 35. §-ának (1) bekezdése]. Az erre irányuló eljárást a bíróság egyidejűleg kezdeményezi az egészségügyi hatóságnál. Ha az egészségügyi hatóság nem rendeli el a kötelező gondozást és gyógykezelést, erről értesíti a pártfogó felügyelet végrehajtásával járó teendőket ellátó hivatásos pártfogót, s ő javaslatot tesz a büntetésvégrehajtási bírónak a külön magatartási szabály megváltoztatására. A külön magatartási szabály akkor is előírható, ha az egészségügyi hatóság a kötelező gondozást és gyógykezelést már elrendelte. A külön magatartási szabályt a büntetésvégrehajtási bíró is előírhatja, ha pártfogó felügyeletet rendel el [Btk. 79. § (1) bekezdés, 82. § (1) bekezdés, 1979. évi 11. sz. tvr. 93. §]. A büntetés végrehajtása alatti kényszergyógyítás az egészségügyi jogszabályok szerinti kórházi kezelésnek felel meg. Ezért a külön magatartási szabályt úgy is előlehet írni, hogy az elítélt már csupán rendelőintézeti gondozásnak és gyógykezelésnek vesse alá magát. IV. A Btk. 75. §-át módosító 1987. évi II. tvr. 11. §-a rendelkezést tartalmaz a kábítószerélvező, vagy kábító hatású anyagot fogyasztó kényszergyógyításáról is. A 11. § hatályba lépéséről külön jogszabály rendelkezik. Ez a rendelkezés helyesen úgy értelmezhető, hogy az alkoholistákkal szemben elrendelt kényszergyógyítás végrehajtását illetően továbbra (tehát 1988. január l-jét követően) is a jelenleg hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. 58