Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

c) A Btk. 75. §-a szerinti kényszergyógyítás elrendelésére nem kerülhet sor, ha az elkövetőn jogerős ítélet alapján ugyanilyen intézkedést kell végrehajtani. A büntetésvégrehajtási szabályok [a Büntetésvégrehajtási Szabályzat végrehajtásáról szóló 101/1981. (IK 2.) IM sz. utasítás 92. §-ának (1) bekezdése] a kényszergyógyítás többszöri foganatosítását kizárják. d) A Btk. 76. §-a szerinti kényszergyógyítás nem rendelhető el, ha az elkövetőn más jogerős ítélet alapján hat hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztést kell végrehajtani. A kényszergyógyítás ugyanis az 1982. évi 41. sz. tvr. (2) bekezdése d) pontja alapján megszűnne. Nem rendelhető el a Btk. 76. §-a szerinti kényszergyógyítás akkor sem, ha az elítélten jogerős ítélettel elrendelt hasonló intézkedést, illetve a polgári bíróság által elrendelt kötelező intézeti kezelést még nem hajtották végre [1982. évi 41. sz. tvr. (2) bekezdés c) pontja]. 2. Az elkövető életmódját a büntető eljárás során tisztázni és a bűnösségi körülmények körében értékelni kell (1. a Legfelsőbb Bíróság 12. sz. Irányelvét). így a hatóságok feladata azoknak a tényeknek a tisztázása is, amelyekből következtetni lehet arra, hogy az elkövető alkoholista életmódot folytat-e, illetőleg a kényszergyógyítása szükséges-e. Ilyenkor különösen: milyen mértékben és milyen gyakran fogyaszt az elkövető szeszes italokat, milyen magatartást tanúsít ittas állapotban (esetleges konfliktusai a családjával, a lakóhelyén, a munkahelyén, korábbi büntetései ittas állapotban elkövetett bűncselekményért vagy szabálysértésért stb.), milyen más körülmények jellemzik életvezetését és ebben milyen irányú változások történtek (pl. családi élete megromlott, gyermekeinek neveléséről és tartásáról nem gondoskodik, igazolatlanul mulaszt a munkahelyén, állandó munkaviszonyával felhagyva alkalmi munkából él vagy munkakerülő életmódot folytat stb.), alkoholizmusa miatt mikor, milyen formában és milyen eredménnyel gyógykezelték (az egészségügyi jogszabályok alapján önkéntes gyógykezelését kérte, illetve gyógykezelésre kötelezték, az 1982. évi 41. sz. tvr. alapján kötelező intézeti gyógykezelését, a Btk. 75—76. §-a alapján a kényszergyógyítását rendelték el és ezek végrehajtása befejeződött, még tart vagy valamilyen okból félbeszakadt). Az igazságügyi elmeorvosszakértő az ilyen jellegű — már a nyomozás során tisztázott — adatokat köteles és jogosult megismerni [Be. 72. § (3) bekezdés]. Csak ezek figyelembe vételével tud hiánytalan szakvéleményt adni a kényszergyógyítás elrendelése tárgyában, különös tekintettel arra is, hogy az életvezetés hanyatlására (1. pont) elsősorban ilyen adatokból lehet következtetni. A szakvélemény előterjesztése után a nyomozás vagy a bírósági eljárás során beszerzett újabb adatokról, amelyek okul szolgálhatnak a szakvélemény módosítására, ugyancsak tájékoztatni kell a szakértőt és fel kell hívni szakvéleményének kiegészítésére [Be. 76. § (2) bekezdés]. Különös figyelemmel kell lenni arra a törvényi rendelkezésre, hogy a bírósági eljárásban a szakértőt, ha a meghallgatása szükséges [Be. 203. § (2) bekezdés], meg kell idézni a tárgyalásra. A szakvélemény hiányossága az ítéletet a kényszergyógyítás elrendelésére vonatkozó részében megalapozatlanná teheti [Be. 239. § (2) bekezdés]. II. A Btk. 76. §-a szerinti kényszergyógyítás a közrendet és a környezetük biztonságát veszélyeztető alkoholistákkal szemben rendelhető el (az 1982. évi 41. sz. tvr. 1. §-ának bevezető része). Nem minden bűncselekmény tekinthető már egymagában is az említett rendelkezésben megjelölt magatartásnak, s csak az eset összes körülményeinek alapos vizsgálata után dönthető el, hogy a személyi szabadság tartós elvonásával járó intézkedés elrendelésének feltételei megvannak-e. 57