Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

alatt elkövetett bűncselekmény esetében azonban fokozott gonddal kell vizsgálni, elérhető-e a büntetés célja a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével olyan elkövetővel szemben, akinél a feltételes elítélés másik változata már eredménytelennek bizonyult. A kifogásolható életvezetésű elkövetőt rendszerint pártfogó felügylelet alá kell helyezni. Az 1/3. pont iránymutatásait megfelelően alkalmazni kell. Általában nem függeszthető fel a szabadságvesztés végrehajtása azokkal szemben, akik munkakerülő vagy alkoholista életmódjukból, harácsoló vagy élősdi szemléletükből fakadóan jelentősebb társadalomra veszélyességű bűncselekményt avagy bűncselekmények sorozatát követték el, illetve személyi társadalomra veszélyességük egyébként kiemelkedő. c) A felfüggesztett szabadságvesztés mellett alkalmazott mellékbüntetés azonnali joghátrányt jelent, és úgy kell alkalmazni (olyan esetben is, amikor a törvénynél fogva nem kötelező), hogy a főbüntetéssel együttesen gyakorolt hatásával elősegítse a büntetés céljának elérését. 3. Az egy évnél hosszabb, de két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtását csak „különös méltánylást érdemlő esetben" lehet felfüggeszteni. Ilyen tartamú szabadságvesztést a bíróság jelentős, társadalomra veszélyességű bűncselekmény miatt szab ki, ezért — az általános megelőzés követelményét is figyelembe véve — a büntetés végrehajtásának felfüggesztése kivételes. A Btk. 89. §-a (2) bekezdésének alkalmazásában is előtérben állnak az egyéni megelőzés szempontjai. Elsősorban az elkövető személyi körülményei érdemelhetnek különös méltánylást (pl. súlyos betegsége, kiemelkedő munkája), de nem kizárólag. Figyelembe kell venni a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos körülményeket is (a bűnösség kisebb foka, a cselekmény menthető indítéka, a sértett kihívó magatartása stb.). 4. A pénzbüntetés a szabadságvesztésnél lényegesen enyhébb jogkövetkezmény. Ezért ha a bíróság a büntetés enyhítésére vonatkozó rendelkezések (Btk. 87. §) alapján szabja ki, végrehajtásának felfüggesztésére — mint további kedvezményre — általában nem kerülhet sor. Más a helyzet, ha a bíróság vagylagosan vagy kizárólagosan pénzbüntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt alkalmaz pénzbüntetést. Ilyenkor a szabadságvesztés kiszabása esetén irányadó szempontok értelemszerű figyelembe vételével dönt a büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről. Elsősorban az elkövető személyi körülményei: előrehaladott életkora, súlyos betegsége, rendkívül kedvezőtlen vagyoni és jövedelmi viszonyai indokolhatják a felfüggesztést. 5. A Btk. 89. §-ának (3) bekezdése szerint a pénzbüntetés próbaideje egy év; a vétség miatt kiszabott szabadságvesztés egy évtől három évig, a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés egy évtől öt évig terjedő próbaidőre függeszthető fel. A próbaidőt években kell meghatározni, és a kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet. Ezek szerint szabadságvesztés kiszabása esetén a próbaidő tartama mindenekelőtt attól függ, hogy a cselekmény vétség-e vagy bűntett. Ebben a törvényi szabályozásban kifejezésre jut a bűncselekmények társadalomra veszélyességének különböző súlya, illetve a szándékosan és a gondatlanságból elkövetett bűncselekmények eltérő jellege. A szándékosan elkövetett bűncselekmények esetében általában hosszabb tartamú próbaidőt indokolt meghatározni. A próbaidő tartamának meghatározásánál a bíróságnak általában ugyanazokat a körülményeket kell értékelnie, amelyeket a büntetés kiszabása során, illetve a Btk. 89. §-ának alkalmazásánál már figyelembe vett, de részben más szempontból. 52