Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

1. Az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés vagy pénzbüntetés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha — különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel — alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. Különös méltánylást érdemlő esetben az egy évnél hosszabb, de a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása is felfüggeszthető [Btk. 89. § (1) és (2) bek.]. a) A Btk. büntetési rendszerében a szabadságvesztés büntetés súlyos jogkövetkezmény. Ezért a korszerű büntetőpolitikai törekvéseknek az felel meg, hogy a bíróság csak akkor alkalmazzon szabadságvesztést, ha a büntetés célja csak ezáltal érhető el. Ha tehát a törvény pénzbüntetés, javító-nevelő munka, szigorított javítónevelő munka vagy önálló mellékbüntetés kiszabását, illetve önálló intézkedés alkalmazását is lehetővé teszi, minden esetben alaposan vizsgálni kell, hogy a szabadságvesztés az adott esetben elengedhetetlenül szükséges-e. Ugyanez a büntetőpolitikai szemlélet fejeződik ki a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének jogintézményében is: ha a bíróság szabadságvesztés kiszabását szükségesnek találja, „feltételesen" — próbaidőre — eltekinthet annak végrehajtásától. A feltételek teljesítése esetén a szabadságvesztést nem kell végrehajtani. b) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, a büntetés mértékét a végrehajtás felfüggesztését vagy fel nem függesztését figyelmen kívül hagyva kell megállapítani. A Btk. 89. §-án alapuló ítéleti rendelkezés járulékos jellegű, és ezzel a törvényi szabályozással, amely a felfüggesztett szabadságvesztést nem tekinti önálló büntetési nemnek, nem egyeztethető össze olyan gyakorlat, amely a végrehajtás felfüggesztését a büntetés hosszabb tartamával mintegy „ellensúlyozza". 2. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztéséről a bíróság a Btk. 89. §-ának rendelkezései alapján, a súlyosító és enyhítő körülményeket, valamint a Btk. 83. §ában meghatározott és ehelyütt is érvényesülő büntetéskiszabási elveket figyelembe véve dönt. Az említett körülmények és a büntetési célok érvényesülése között szoros kölcsönhatás van. Következésképpen a bíróságnak szem előtt kell tartania, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése nem kerülhet ellentétbe az általános megelőzés követelményével. Előtérbe kerül azonban az egyéni megelőzés: a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére — a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése szerint — „különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel" kerülhet sor. a) Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek, a bíróság általában csak jelentős társadalomra veszélyességű bűncselekmény miatt szab ki szabadságvesztést,, és a büntetés célja rendszerint az egy évet meg nem haladó büntetés végrehajtásának felfüggesztésével is elérhető. A szocialista társadalom értékítéletén is alapuló jogpolitikai elveinkkel összhangban azonban többnyire nem függeszthető fel a büntetés végrehajtása, ha az elkövető — jellegénél fogva súlyosabban megítélendő (pl. erőszakos, garázda jellegű vagy a közélet tisztaságát veszélyeztető), nagyobb tárgyi súlyú bűncselekményt követett el; — ha gondatlansága nagyfokú és a bekövetkezett eredmény is súlyos; — ha az elkövetők szervezetten követték el a bűncselekményt. b) Kifogásolható életvezetésű elkövetővel szemben — a Btk. 90. §-ában meghatározott ok hiányában — akkor kerülhet sor a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére, ha az elkövető jelentősebb társadalomra veszélyességű bűncselekményt követett el, de bűnösségének foka kisebb vagy a cselekmény kisebb mértékben veszélyes a társadalomra, de a bűnösség foka jelentősebb. Próbára bocsátás próbaideje 51