Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

zárt, ha jelentősebb társadalomra veszélyességi! vagyon elleni vagy jellegénél fogva súlyosabban megítélendő (pl. erőszakos, garázda jellegű) bűncselekményt követett ugyan el, de bűnösségének foka csekélyebb (figyelembe véve a cselekmény alkalomszerűségét, menthető indítékát, a kár jóvátételét, a sértett kihívó magatartását stb.)3. a) Az elkövető kifogásolható életvezetése (ismételten követett el bűncselekményt, korábban szabálysértésért már felelősségre vonták, rendszertelenül dolgozik, vagy megsértette a munkafegyelmet, túlzott mértékben fogyaszt szeszes italokat, családi kötelezettségeit elhanyagolja stb.) nem feltétlenül zárja ki a próbára bocsátását, ha a társadalomra kisebb mértékben veszélyes bűncselekményt követett el, és a bűnösségének foka is kisebb. Ebben az elkövetői körben, ha próbára bocsátás elrendelésére kerül sor, szándékos bűncselekmény esetében a próbaidő eredményes elteltéhez többnyire szükséges az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése. Ennek érdekében a próbára bocsátottat általában pártfogói felügyelet alá kell helyezni (Btk. 82. §) és ennek keretében külön magatartási szabályokat (Bv. tvr. 97. §) is elő lehet írni a számára, figyelembe véve a magatartási hibáit és az egyéni nevelés szempontjait, így különösen azt, hogy a társadalomba való beilleszkedése érdekében milyen irányú segítségre és ellenőrzésre szorul. Külön magatartási szabályként olyan konkrét kötelezettséget kell megállapítani, amely teljesíthető és végrehajtása megfelelően ellenőrizhető. Visszaeső próbára bocsátására általában akkor kerülhet sor, ha megállapítható, hogy büntetésének kiállása után a javulás útjára lépett, és a bűncselekményt menthető indítékból, korábbi életvitelével nem szoros összefüggésben követte el. b) Nincs helye próbára bocsátásnak, ha a pártfogó felügyelet magatartási szabályai nem elégségesek, mert főbüntetés helyett önálló mellékbüntetés (pl. foglalkozástól vagy járművezetéstől eltiltást), illetve az alkoholista elkövetővel szemben a Btk. 76. §-a szerinti kényszergyógyítást indokolt elrendelni. A bűncselekményt felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt elkövető személy esetében különös gonddal kell vizsgálni, hogy a próbára bocsátás alkalmazása célravezető-e. 4. A próbára bocsátás próbaidejének tartamát a bíróság a Btk. 72. §-ának (3) bekezdése alapján egy évben, két évben vagy három évben határozhatja meg, és értékelő tevékenysége során általában ugyanazokat a körülményeket veszi figyelembe, amelyeknek már a próbára bocsátás elrendelésekor jelentőséget tulajdonított. Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek, és a bíróság nem helyezi pártfogó felügyelet alá, a próbaidő tartamának megállapítása szempontjából előtérbe kerül a bűncselekmény törvényi értékelése (bűntett-e vagy vétség, magasabb-e vagy alacsonyabb a büntetési tétel), illetve a konkrét bűncselekmény súlya és jellege. Pártfogó felügyelet elrendelése esetén — az egyéb körülmények szem előtt tartása mellett — elsősorban ahhoz mérten kell meghatározni a próbaidő tartamát, hogy az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése, az egyéni megelőzés érdekében, előreláthatóan hosszabb vagy rövidebb időn át szükséges-e. Visszaesőnél általában hosszabb idő szükséges a próba eredményességének leméréséhez, illetve ahhoz, hogy az életvitelét kedvező irányban lehessen befolyásolni, ilyen szempontból azonban minden elkövető személyi körülményeit, jellembeli tulajdonságait értékelni kell (pl. könnyelműségét, fegyelmezetlenségét, befolyásolhatóságát stb.). Jelentősége van az elkövető környezetének is: a kedvező családi vagy munkahelyi körülmények rövidebb próbaidő megállapítását, az esetleges újabb bűnelkövetést elősegítő kedvezőtlen környezet viszont hosszabb próbaidőt tehet indokolttá. 50