Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

elkövetett bűncselekményt súlyosabban értékelik, a kábítószerrel visszaélés körében olyan mennyiségű kábítószert indokolt jelentős mennyiségűnek tekinteni, amely legalább tíz ember életének vagy testi épségének veszélyeztetésére alkalmas. Amennyiben a bűncselekményt különböző kábítószerrel követik el, szakértő igénybevételével kell megállapítani, hogy azok összeségükben milyen mennyiségűnek tekintendők. Az elvi döntés meghozatalával a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának BK 75. számú közös kollégiumi állásfoglalása tárgytalanná vált. VII. számú Büntető Elvi Döntés a felnőttkornak próbára bocsátásáról és a büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről, valamint egyes büntető elvi döntések felülvizsgálatáról A Büntető Törvénykönyv a feltételes elítélés két változatát szabályozza: a próbárabocsátást és a büntetés végrehajtásának felfüggesztését. A törvényesség és a büntető jogalkalmazás jogpolitikai elveinek érvényesülése szempontjából nagy jelentőségű, hogy a bíróságok helyesen és egységesen alkalmazzák az ezekkel a jogintézményekkel összefüggő jogszabályi rendelkezéseket. Ennek érdekében a Legfelsőbb Bíróság, a Magyar Népköztársaság Alkotmányának 47. §-ában meghatározott jogkörében, elvi döntésben ad iránymutatást. /. 1. A Btk. 72. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető. Nem bocsátható próbára a többszörös visszaeső [Btk. 72. § (2) bek.]. A próbaidő tartama egy évtől három évig terjedhet; a tartamot években kell meghatározni [Btk. 72. § (3) bek.]. A próbára bocsátott pártfogó felügyelet alá helyezhető, ha pedig visszaeső, pártfogó felügyelet alatt áll [Btk. 72. § (4) bek.]. A próbára bocsátás a feltételes elítélésnek az a változata, amikor a bíróság megállapítja az elkövető büntetőjogi felelősségét, de a büntetés kiszabását elhalasztja. Ez az intézkedés ugyanazt a célt szolgálja, mint a büntetés. Ezt azonban nem közvetlen hátránnyal, hanem annak kilátásba helyezésével, emellett adott esetben azzal is szolgálja, hogy a hátrány elmaradását magatartási szabályok megtartásától teszi függővé. 2. Minden esetben, amikor a törvény próbára bocsátás alkalmazását lehetővé teszi, a bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy az adott esetben a büntetés célja ezzel az intézkedéssel is elérhető-e. Ennek során egyenként és összességükben értékelnie kell a súlyosító és enyhítő körülményeket (Btk. 83. §), továbbá, hogy a próbára bocsátás — az egyéni megelőzés, az elkövető társadalmi beilleszkedésének elsődleges biztosítása mellett — nem kerülne-e ellentétbe az általános megelőzés követelményével. Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek (büntetlen előéletű és korábban becsületes életmódot folytatott), és a társadalomra kisebb mértékben veszélyes bűncselekményt követett el, büntetés kiszabása helyett általában próbára bocsátást lehet elrendelni. Ilyen személyi körülmények mellett az elkövető próbára bocsátása akkor sem ki49