Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

az is, hogy az egyébként kellő mennyiségű anyag a szennyezettsége, rossz minősége, helyetelen elkészítése miatt vagy más hasonló okból lesz alkalmatlan a kívánt hatás előidézésére. Ilyen esetekben, annak megállapítása mellett, hogy a Btk. 282. §-ának törvényi tényállása megvalósult, a Btk. 28. §-ának alkalmazására kerülhet sor, mivel az elkövető cselekménye csak csekély fokban veszélyes a társadalomra, és így megrovást kell alkalmazni; illetve a cselekmény alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérletet valósít meg [Btk. 17. § (2) bek.]. a) A kábítószerrel visszaélés a Btk. 282. §-ának (5) bekezdése szerint enyhébben minősülhet, ha csekély mennyiségű kábítószerre, a Btk. 282. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerint viszont súlyosabban minősül, ha jelentős mennyiségű, illetőleg értékű kábítószerre követik el. A csekély mennyiség fogalmát természettudományos alapon és a jogszabályi rendelkezések figyelembevételével lehet meghatározni. Itt különbséget kell tenni a gyógyszerként is alkalmazott kábítószerek, illetve gyógyszerként nem használatos kábítószerek között. A gyógyszerként is alkalmazott kábítószerekre nézve a Magyar Gyógyszerkönyv meghatározza azt a legnagyobb napi adagot, amelyet az orvos egy-egy beteg részére előírhat. De ezeket a gyógyszereket is ennél nagyobb mennyiségben lehet kiadni. A gyógyszerek kiadásáról szóló 32/1976. (Eük 23.) EüM sz. miniszteri utasítás 12. §-ának (1) bekezdése szerint „az egy alkalommal kiadható gyógyszer mennyiségét úgy kell megállapítani, hogy az a 8 —10 napi szükségletet általában ne haladja meg. Indokolt esetben ennél nagyobb mennyiség is rendelhető. Ezeknek a szabályoknak a figyelembevételével a gyógyszerként is előírható kábítószerek legnagyobb napi adagjának tízszerese tekinthető olyan csekély mennyiségnek, amely rendszerint még csupán egy személy ellátására szolgál. Az ennél nagyobb mennyiségű, már több személy életének vagy egészségének veszélyeztetésére elégséges kábítószerre elkövetett bűncselekmény enyhébb büntetőjogi megítélése nem indokolt, az tehát nem a Btk. 282. §-ának (5) bekezdésében foglalt vétség, hanem a bűncselekmény alapesete [Btk. 282. §-ának (1) bekezdése]. b) A gyógyászatban nem használatos kábítószereknél, amelyek általában veszélyesebbek, hasonló szemlélettel, de alacsonyabban kell megvonni a csekély mennyiség határát. Természettudományos módszerekkel megállapítható, hogy az ilyen szerek milyen mennyiségben okoznak mérgezést, és ez a mennyiség — éppen fokozott veszélyessége miatt — már nem tekinthető csekélynek, hanem a bűncselekmény alapesetének megállapítását eredményezi. E határon belül azonban csekély mennyiségűnek tekintendő az olyan kábítószer mennyiség is, amely néhány esetben alkalmas bódult állapot kiváltására. (Orvosi tapasztalatok szerint a mérgezést okozó mennyiség — kisebb adagokban felhasználva — általában 3 — 5 alkalommal idézhet elő bódulatot). Ha azonban az elkövető a csekély mennyiségű kábítószert forgalomba hozatal céljából készíti, szerzi meg vagy tartja, cselekménye nem a Btk. 282. §-ának (5) bekezdése szerinti vétség, hanem a bűncselekmény alapesetét valósítja meg. 2. A kábítószerrel visszaélés társadalomra veszélyességi foka az alapesethez képest akkor ér el újabb, minőségileg magasabb szintet, ha olyan mennyiségre követik el, hogy már nem csupán néhány ember (általában az elkövető közvetlen környezetének), hanem sok ember életének vagy egészségének veszélyeztetésére alkalmas. Az ilyen mennyiségű kábítószer már jelentős mennyiségűnek tekintendő. A jelentős mennyiség pontosabb meghatározásához a természettudományos alapok mellett jogi összefüggések vizsgálata is szükséges. A Btk.-nak azokat a rendelkezéseit figyelembe véve, amelyek a sok ember sérelmére, illetve veszélyeztetésével 48