Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

elmeállapotban levő személyek, akiknek a beszámítási képessége legalábbis bizonyos fokban korlátozott. A Btk. 24. §-ának (2) bekezdése csupán a lehetőségét teremti meg annak, hogy a bíróság a büntetés kiszabása során a korlátlan enyhítésre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza. Mindenkor gondosan kell mérlegelni az elkövetett cselekmény jellegét, az elkövetés körülményeit, a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességének mértékét, a bűnösség formáját és fokát, a beszámíthatóság korlátozottságának a mértékét, végül az egyéb súlyosító és enyhítő körülményeket. Mindezek alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a Btk. Különös Részében foglalt büntetési keretben, avagy a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával, illetőleg e törvényhely (4) bekezdésében foglalt korlátlan enyhítési lehetőség kihasználásával kiszabott büntetés alkalmas-e a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési cél elérésére. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az elkövető a debilitás vagy imbecillitás fokán álló gyengeelméjű, ami viszonylag gyakran fordul elő az élet elleni bűncselekmények elkövetőinél. A Legfelsőbb Bíróság 12. számú irányelve már iránymutatást adott a csekély fokú debilitás értékelésére. Mivel azt az alapvető erkölcsi követelményt és jogi szabályt, hogy más ember életének kioltása tiltott, általában ezek a személyek is ismerik és képesek ennek megfelelő magatartásra, ezért e körülménynek a büntetés kiszabásánál általában nincs jelentősége. 4. Ugyancsak viszonylag magas ebben a bűncselekménycsoportban a társadalomba beilleszkedésre nehezebben képes, személyiségzavarban szenvedő, pszichopata bűnelkövetők száma. A pszichopátia önmagában nem betegség, hanem a személyiség tartós, rendellenes állapota, amely az értelmi készséget nem érinti, hanem érzelmi, akarati vagy cselekvőképességi zavart idézhet elő. Mindezek folytán a társadalmi alkalmazkodási képesség hiányossá válhat. A pszichopátiát az egyéb kriminogén tényezőkkel összefüggésben kell vizsgálni annak megállapítása végett, hogy a konkrét viszonyok között megvalósított bűncselekményre ténylegesen milyen hatással volt az elkövető rendellenes személyiségszerkezete. A pszichopátiát a Btk. 24. §-a értelmében akkor kell, illetőleg lehet figyelembe venni, ha a beszámítási képességet kizárta, illetőleg korlátozta. Ez szakkérdés, melynek eldöntéséhez szakértő meghallgatása szükséges. Ezeken az eseteken kívül a pszichopátia a büntetés kiszabásánál általában még enyhítő körülményként sem értékelhető. Ettől eltérő álláspont ellenkeznék az elmeorvos-tudomány eredményeivel és jogpolitikailag is káros szemléletet tükrözne, mivel a bűnelkövetőknek olyan kategóriájával szemben vezetne indokolatlanul enyhe büntetések kiszabására, ahol erre tényleges alap nincs. 5. Az újszülötteknek a szülés tartama alatt vagy közvetlenül ezt követően az anya által történő megölése esetén a büntetés kiszabásánál az igényel alapos vizsgálatot, hogy az különleges állapot, amely az újszülött világrahozatalával jár, kihatott-e az elkövető beszámítási képességére. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a szülő nőt milyen ok vezette az újszülött megölésére. A házasságon kívül szülő nő esetében azt is figyelembe kell venni, hogy a társadalmi rosszallás a tudatilag elmaradott környezetben még olyan súllyal nehezedhet az elkövetőre, hogy az motiválhatja a cselekmény elkövetését. Egyebekben azonban nincs társadalmi, erkölcsi és jogi alapja annak, hogy újszülöttek megölése esetén általánossá váljék a törvényi büntetési tétel legkisebb mértékén aluli büntetések kiszabása. Az a körülmény, hogy az elkövetők nem készülnek fel a gyermekszülésre, nem ve40