Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

telményének a megsértését, ha az életveszélyes testi sértés okozását célzó jogtalan támadás elhárítása a támadó halálát eredményezte. 5. A szükségességet és arányosságot tárgyi tényezők alapján kell megítélni. Ijedtség vagy a menthető felindulás által az elkövető felismerési, akarati vagy értékelő képességét kizáró vagy korlátozó tudatzavar azt eredményezheti, hogy a megtámadott a tényleges vagy a közvetlenül fenyegető támadást az elhárítás időpontjában a valóságosnál súlyosabbnak ítéli meg, illetőleg azt súlyosabban viszonozza. Azt, hogy a jogtalan támadás az elkövetőben milyen hatást váltott ki, az ijedtség vagy menthető felindulás kizárta, avagy korlátozta-e a védekezés szükséges mértékének a felismerésére vonatkozó képességében; olyan kérdés, amelyet annak alapján kell megítélni, ahogyan a kialakult helyzetet a megtámadott észlelte. Ilyen nézőpontból kell vizsgálni, hogy mennyiben volt elvárható a megtámadottól a támadáselhárításhoz szükséges mód és mérték helyes megválasztása. 6. A jogos védelem körében kifejtett cselekmény értékelése megelőzi az erős felindulásban elkövetett emberölés miatti felelősség megállapítását. Ha a jogos védelmi helyzetben cselekvő menthető felindultságában túllépi az elhárítás szükséges mértékét és tényállásszerű ölési cselekményt valósít meg: a cselekményt a Btk. 166. §-a szerint kell minősíteni, egyúttal a büntetőjogi felelősség tekintetében a Btk. 29. §-a (2) vagy (3) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni. Ha viszont az elkövető a jogos védelmi helyzet megszűnése után, de a jogtalan támadás miatt kialakult menthető felindulásban követi el a cselekményt, vagyis időbelileg lépi túl a jogos védelem körét: a cselekmény a Btk. 167. §-a szerint minősülhet. 7. Ha az elkövető a valóságos helyzet téves felismerése folytán abban a tudatban cselekszik, hogy ellene jogtalan támadást intéztek, vagy ilyennel közvetlenül fenyegették (vélt jogos védelem), a tévedésre vonatkozó rendelkezéseket (Btk. 27. §) kell alkalmazni. IV. Büntetéskiszabási szempontok 1. A jogpolitikai elveink értelmében a törvény szigorát kell alkalmazni az élet elleni vagy azt veszélyeztető, különösen súlyos bűncselekmények elkövetőivel szemben. Ilyennek kell tekinteni az útonálló jellegű, garázda indítékból fakadó és a társadalmi közfelháborodást kiváltó élet elleni szándékos bűncselekményeket is. A büntetési tétel alsó határán aluli főbüntetés kiszabása kivételes lehetőség. Alkalmazásának feltétele a bűnösség kisebb foka, továbbá az enyhítő körülmények nagy nyomatéka. 2. Az élet elleni cselekmények jelentős részét szeszes italtól befolyásolt állapotban követik el. A szeszes ital fogyasztása és az elkövetett bűncselekmény közötti összefüggés mindenkor részletes felderítést és értékelést igényel. Egyrészt azért, mert különösen nagy a társadalomra veszélyessége azoknak a garázda, a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő személyeknek, akik alkoholos állapotban gátlástalanul és motiválatlanul erőszakosan lépaek fel az élet és testi épség ellen. Másrészt, ha az elkövető bűncselekménye alkoholista életmódjával függ össze, kényszergyógyításának az elrendelésére is sor kerülhet. Tisztázni kell tehát, hogy alkalmi leittasodás hatására történt-e a bűnelkövetés vagy az alkoholizmus folytán személyiségében torzult bűnelkövetőről van-e szó, akinek ez az állapota a bűnözés potenciális lehetőségét hordja magában. 3. Az élet elleni cselekmények elkövetői viszonylag jelentős számban olyan kóros 39