Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

gyon elleni bűncselekmények" [Btk. 333. §-ának 4. pontjában foglalt értelmező rendelkezés]. A törvény említett rendelkezései a különös visszaesőkénti értékelés szempontjából támpontként szolgálnak a jelleghasonlóság megítélésére, azokra az esetekre is, amikor a törvény nem határozza meg tételesen, hogy melyek a hasonló jellegű bűncselekmények. b) A bűncselekmények közötti hasonlóság megállapítása szempontjából a Btk. Különös Részének fejezetein belüli közelítés nem nyújt megfelelő alapot. A bűncselekményeknek az azonos fejezetben elhelyezése ugyanis önmagában nem jelenti a bűncselekmények hasonlóságát, mivel az azonos fejezetben szabályozás alapja a törvényi tényállással védeni kívánt életviszony, vagyis a jogi tárgy azonossága vagy közelisége, mely azonban eltérő módon és változatos cél érdekében támadható. A több bűncselekmény közötti hasonlóság megnyilvánulhat az elkövetés alanyának, az elkövetési magatartásnak, a bűncselekmény tárgyának, az elkövetés módjának, az elkövetés eszközének, az indítóoknak és a célzatnak az egymáshoz közeliségében is. A cselekményeknek ilyen szempontból történő csoportosítása azonban szintén nem szolgál megfelelő alapként a hasonlóság megállapítására. A különös visszaesésre vonatkozó fogalommeghatározás a bűncselekmények jellegének hasonlóságára utal, s ebből következik, hogy ebben a kérdésben a bűncselekmények jellemző vonásainak összessége alapján, az azokban megnyilvánuló sajátosságok hasonlósága ad helyes eligazítást. 4. A fentiekben részletezett rendező elvek szem előtt tartása mellett a Legfelsőbb Bíróság a különös visszaesőkénti minősítés szempontjából ez idő szerint a következőket tekinti hasonló jellegű bűncselekményeknek: A) hivatalos személy elleni erőszak (229. §), közfeladatot ellátó személy elleni erőszak (230. §), hivatalos személy támogatója elleni erőszak (231. §), testi sértés (170. §) — kivéve a könnyű testi sértés vétségét [170. § (1) bek.] —, rablás (321. §), erőszak alkalmazásával elkövetett és halált okozó zendülés bűntette [352. § (2) bek. b) pont és (3) bek. b) pont], elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak minősített esetei [355. § (2)—(5) bek.], alárendelt súlyos testi sértéssel járó megsértésének bűntette [358. § (3) bek.], abban az esetben is, ha az elkövetőt megelőzően merénylet [Btk. 143. § (1) és (2) bek.], emberölés [Btk. 166. § (1) és (2) bek.] és erős felindulásban elkövetett emberölés (Btk. 167. §) miatt ítélték el. Ezeknél a cselekményeknél az erőszak — s többnyire a személy elleni közvetlenül véghezvitt erőszak — a bűncselekmény tényállásában foglalt elkövetési magatartás vagy a cselekmény véghezvitelének módja s egyben a bűncselekmények jellemzője, mely indokolja a különös visszaesői minőség szempontjából a hasonlóság megállapítását. Ugyanakkor indokolt a korábbi elítélés alapjául szolgált legsúlyosabb élet elleni bűncselekményekre utalás, hasonlóan a Btk. 166. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezéshez. B) Erőszakos közösülés (197. §), szemérem elleni erőszak (198. §), természet elleni fajtalanság (199. §), természet elleni erőszakos fajtalanság (200. §) és megrontás (201-202. §). 27