Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

hez, mind az elkövető személyéhez. Ezek a körülmények megállapíthatók ezért a cselekmény kisebb tárgyi súlya, a kisebb hátránnyal járó eredmény bekövetkezése, az elkövetés veszélytelenebb eszközének használata vagy módja, a bűnösség kisebb foka, a motívum és a célzat méltányolhatósága esetén. Az ilyen körülmények fennállása esetén a Btk. 97. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének a) — e) pontjaiban megengedett tartamnak megfelelően, illetőleg az ott írt büntetési nemben lehet a főbüntetést kiszabni. 5. Azon túlmenően, hogy a különös visszaesői minőségnek a büntetési tétel kereteit tágító hatása van, a különös visszaesők esetében érvényesülnek mindazok az egyéb joghátrányok is, amelyeket a törvény a visszaesőkre nézve előír. IV. Az ugyanolyan és a hasonló jellegű bűncselekmények a különös visszaesés megállapítása szempontjából 1. A törvény a különös visszaesés megállapításának feltételeként azt jelöli meg, hogy a korábbi elítélés alapját kitevő és az elbírálás alatt álló bűncselekmény ugyanolyan vagy egymáshoz hasonló jellegű legyen. A Btk. — két kivételtől eltekintve — nem határozza meg, hogy melyek a hasonló jellegű bűncselekmények, ezt a jogalkalmazói gyakorlatra bízza. A különös visszaesőkénti értékelésnek a törvényi büntetési keretet tágító hatására tekintettel, a büntetéskiszabási gyakorlat egységének biztosítása céljából szükségessé vált annak megállapítása, hogy a Btk. 137. §-ának 13. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából az elkövető korábbi elítélése, valamint az elbírálás alatt álló bűncselekmény viszonylatában melyek az ugyanolyan, illetőleg a hasonló jellegű bűncselekmények. 2. Az ugyanolyan bűncselekmény megvalósítása elsősorban azt jelenti, hogy az elkövető cselekményei — mind a korábbi elítélés alapját kitevő, mind az elbírálás alatt álló bűncselekmény — a Btk. Különös Részének azonos törvényi tényállásába ütköznek. Ugyanolyan cselekmény megállapítását eredményezi, ha a bíróság akár a korábbi akár az elbírálás alatt álló cselekményt: alapesetként, minősített esetként vagy privilegizált esetként; bűntettként vagy vétségként; befejezettként vagy kísérletként; tettesként (társtettesként) vagy részesként (felbujtás, bűnsegély) értékeli. Az ugyanolyan bűncselekmény elkövetését jelenti az is, ha a korábbi elítélés olyan bűncselekmény miatt történt, amely a törvényi egység körébe tartozó összefoglalt bűncselekmény folytán magában foglalja az utóbbi, elbírálás alatt álló bűncselekmény törvényi tényállását is. 3. A korábbi, illetve a későbbi cselekmény közötti hasonlóság a megvalósított cselekmények egymáshoz viszonyítása esetén fellelhető sajátosságok alapján ítélhető meg. a) A Büntető Törvénykönyv a Különös Részben két olyan rendelkezést tartalmaz, amely meghatározza, hogy mely cselekményeket kell hasonlónak tekinteni. Az emberölés törvényi tényállásánál a Btk. 166. §-ának (5) bekezdése azt tartalmazza : „A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény a merénylet [143. § (2) bek.] és az erős felindulásban elkövetett emberölés", a XVIII. fejezet pedig a vagyon elleni bűncselekményekkel kapcsolatban azt foglalja magában, hogy: „a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmények a va26