Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

3. A Btk. 100. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel az elkövető újabb bűncselekménye miatti felelősségre vonás során a határozat indokolásában azokat az adatokat kell ismertetni, amelyeket a bíróság az ügydöntő határozatában értékelt [Be. 87. § (1) bek. b) pont, 220. § (3) bek. ]. Szükségtelen azoknak az adatoknak a feltüntetése, amelyek nem tárgyai a bűnügyi nyilvántartásnak. //. A visszaesők 1. A Btk. 137. §-ának 12. pontja határozza meg a visszaeső fogalmát. A visszaesésre vonatkozó rendelkezések csupán a Btk. Általános Részében szerepelnek, a törvény a Különös Részben, a minősített esetek körében a visszaesést — mint a büntetési keretet tágító tényezőt — nem ismeri. Ebből következik, hogy a cselekmény elkövetőjének visszaesőkénti értékelése a büntetés kiszabásánál valamennyi szándékosan elkövetett bűncselekmény esetében általában súlyosító körülmény. Minthogy azonban a korábbi elítélés alapjául szolgált bűnös magatartás súlya, az elítélés alapját kitevő bűncselekmény jellege s ennek az újabban elkövetett bűncselekménnyel való viszonya különféle lehet, a visszaesésnek mint súlyosító körülménynek a nyomatéka eltérő lehet. Ezt a bűncselekmény, az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség, a bűnösség foka és az egyéb bűnösségi körülmények összhatásában kell megítélni. A törvényi fogalommeghatározásból következik, hogy a visszaesés kizárólag szándékos bűncselekmények viszonylatában kerülhet szóba. Ilyennek kell tekintetni az ún. vegyes bűnösségű bűncselekményeket is, amelyek esetében az alapeset elkövetési magatartása szándékos, az eredmény tekintetében viszont gondatlan bűnösség állapítható meg. 2. A Btk. a visszaesők esetében fokozott büntetőjogi felelősség érvényesítését teremti meg azzal is, hogy olyan joghátrányokat kedvezményekből kizárást és az enyhébb elbírálás lehetőségétől megfosztást határoz meg, amelyek a visszaesőkénti értékelés velejárói. Ezek a joghátrányok a szigorúbb büntetésvégrehajtási fokozat megállapításában [Btk. 43. § b) pont, 44. § és 111. § (2) bek. b) pont]; a büntetés végrehajtása felfüggesztésének kizárásában [Btk. 90. § b) pont], a bírósági mentesítés szigorúbb feltételeiben [Btk. 103. § (2) bek.] jelentkeznek. III. A különös visszaesők 1. A Btk. 137. §-ának 13. pontja határozza meg a különös visszaeső fogalmát, a különös visszaesőkre vonatkozó rendelkezéseket pedig a Btk. 97. §-a foglalja magában. Ez utóbbi szabályozás sajátossága abban áll, hogy a törvény az elkövető különös visszaesői minőségéhez a büntetési tétel felső és alsó határának a felemelését eredményező kerettágító hatást fűz, ezenkívül az enyhítő rendelkezés alkalmazását további feltételhez köti. A különös visszaesőkkel szemben kiszabható büntetések és egyéb joghátrányok ezért lényegesen súlyosabbak, mint amelyeket a törvény a visszaesőkkel (Btk. 137. § 12. pont) szemben rendel alkalmazni. 2. A tv. néhány bűncselekmény esetében a Különös Részben határozza meg a cselekménynek különös visszaesőkénti minősülését. Ezek az esetek — a Btk. Általános Részében szabályozott különös visszaeséshez képest — mint kivételek jelentkeznek, amelyeknél a Btk. 97. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásának nincs helye. a) A Btk. az emberölés minősített eseteként szabályozza, ha a bűncselekményt 24