Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

feldolgozó Országos Vállalat (BOV) által meghatározott egységáron átveszi és elszállítja. A felperes a 800 db naposlibát magántermelőknek hizlalásra adta át. A felperes bejelentette az alperesnek, hogy augusztus 22-én 160 db hízott liba elszállításra készen áll. Az alperes csak augusztus 24-én, tehát két napos késedelemmel szállította el az állatokat. Emiatt 30 db liba a túlhízás következtében elhullott. A felperes szeptember 12-én kelt telexében újabb 160 db hízott liba szállítását jelentette be az alperesnek szeptember 19-i határnap megjelöléssel. Az elszállításra azonban csak szeptember 20-án, azaz 1 napos késedelemmel került sor és a késedelem folytán 27 db hízott liba elhullott. A termelők a felperest az ellene indított keresetükben 20 576 Ft kártérítés és kamatai megfizetésére kérték kötelezni, amelynek a járásbíróság 20 178 Ft és kamatai erejéig helyt adott. A felperes ennek az összegnek és kamatainak, valamint a terhére megítélt 1200 Ft perköltségnek a megtérítése iránt terjesztette elő keresetét az alperes ellen. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a kár összegszerűségét és az okozati összefüggést is. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Hivatkozott arra, hogy a megállapodásból hiányoznak a szállítási vagy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés érvényességi kellékei, mert a teljesítés helye és határideje, illetve a szolgáltatott áru mennyisége nincs meghatározva. A fellebbezés nem alapos. A per adatai szerint a felek megállapodása tartalmazza a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek lényeges érvényességi kellékeit [14/1978. (III. 1.) MT sz. r. (R.) 4.§ (1) bek.]. Ez okból téves az a fellebbezési érvelés, hogy a perbeli szolgáltatásra nem volt érvényes szerződés, és ezért szerződésszegés nem állapítható meg. Nem helytálló az alperesnek az az álláspontja sem, hogy az augusztus 22-i határnapon azért nem állt fenn átvételi kötelezettsége, mert e tekintetben nem állapodott meg a felperessel. A kötelezett a teljesítési határidőn belül — kellő időben [R. 7. § (2) bek.] adott készrejelentés mellett — bármikor teljesíthet. Ezért — eltérő megállapodás hiányában — a készrejelentésben megjelölt határnapon a megrendelő köteles a felajánlott árut átvenni. E kötelezettsége beálltához tehát nincs szükség a közlést elfogadó nyilatkozatra. Az alperes átvételi kötelezettsége mindkét esetben a felperes készrejelentései alapján és az abban megjelölt időpontban következett be. A két, illetve egy napos átvételi késedelemmel tehát az alperes szerződésszegést követett el. Ezért az első fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperest az átvételi késedelme miatt bekövetkezett kárért felelősség terheli. A marasztalás összegszerűségében is megalapozott. Az igazságügyi szakvélemény és állatorvosi nyilatkozat szerint a tömés befejeztével a vágás céljából való elszállításnak haladéktalanul kell megtörténnie, mert a máj ekkor már nem tudja betölteni méregtelenítő funkcióját, és túlhizlalás esetén a vágás elmaradása sómérgezés, illetve fulladás miatt bekövetkező elhullással járhat. Az alperes tanúként kihallgatott osztályvezetőjének vallomása szerint is ilyenkor az elszállításnál minden óra számít. Az augusztus 22-i és a szeptember 19-i határnap elmulasztása miatt a túlhizlalás folytán bekövetkezett 27 db-os, illetve 30 db-os elhullás tehát — a per összes adatainak helyes mérlegelése szerint — okozati összefüggésben áll az alperes késedelmével, ezért helytálló az alperest 22 050 Ft kártérítés és kamata megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezés. A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 58811979. sz., BH 1981/3. sz. 117.) 89