Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

A felperes a II. r. alperes részére teljesített, amely a termékeket az I. r. alperes lehívásai alapján szállította tovább. A felperes a göngyölegek késedelmes visszaszállítása miatt az I. r. alperestől 95 811 Ft göngyölegbírság megfizetését követelte, majd ennek elutasítása után az első fokú bírósághoz benyújtott keresetében az I. r. és a II. r. alpereseket egyetemlegesen kérte ennek az összegnek a megfizetésére kötelezni. Az I. r. alperes a védekezésében jogviszony hiányára hivatkozott. AII. r. alperes nem vitatta, hogy a szóban forgó termékek szállítására a felperessel szerződést kötött és hogy ebben a felperes a feltételek hatályát kikötötte, de arra hivatkozott, hogy azoknak tartalmát a felperes nem közölte vele. A szakértő megállapította, hogy a felperes által követelt bírságösszeg reális, az a felek egyező nyilvántartási adatain alapszik. Az első fokú bíróság az alpereseket a felperes javára egyenként 47 906—47 906 Ft megfizetésére kötelezte. Az első fokú bíróság ítélete ellen mind az I. r., mind a II. r. alperes fellebbezett. Az I. r. alperes fellebbezése alapos, a II. r. alperes fellebbezése azonban nem alapos. A tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes között szállítási szerződés nem jött létre. A Feltételek, amelyeket az I. r. alperes aláírt, önmagukban nem keletkeztetnek szerződést, azok a szerződés lényeges elemeit nem tartalmazták, hanem csupán valamely — egyébként megkötött — szerződés tartalmát egészítették ki olyan kikötésekkel, amelyeknek szabályozására az egyes szerződések külön-külön nem tértek ki. Ezért az I. r. alperesnek a szerződés megkötése nélkül általa aláírt Feltételekből kötelezettsége nem keletkezett. A Feltételek rendelkezéseinek megszegéséből azl. r. alperesnek bírságfizetési kötelezettsége sem keletkezhetett. Tényként volt viszont megállapítható — a II. r. alperes ezt nem is vitatta —, hogy a Feltételekre utaló kikötést nem kifogásolta, és ezért közte és a felperes között a szállítási szerződés úgy jött létre, hogy a Feltételek rendelkezései is a szerződés részei voltak. Ebből következik, hogy e rendelkezések megszegése miatt a felperessel szemben a II. r. alperesnek keletkezett göngyölegbírság-fizetési kötelezettsége. E vonatkozásban a II. r. alperes érvelése nem volt elfogadható. Ha a II. r. alperes előtt a szerződéskötéskor nem voltak ismertek a Feltételek rendelkezései, ragaszkodhatott volna ahhoz, hogy azokat a felperes megismertesse vele, ezt felfüggesztő feltételként [Ptk. 228. § (1) bek.] kiköthette volna, illetőleg tudakozódhatott volna azok tartalma felől. Emiatt önmagában az, hogy a Feltételek tartalmát nem ismerte, a rendelkezések hatályosulását nem akadályozta. Súlyosan gondatlan is volt a II. r. alperes, mivel az I. r. alperessel létrejött szerződésének megkötésekor a két szerződés tartalmát nem hozta összhangba és a Feltételek rendelkezéseit az értékesítési szerződésben nem juttatta érvényre. Azt maga sem vitatta, hogy a rakodólapokon kívül a többi göngyöleg tekintetében fennálló visszaszolgáltatási kötelezettségről is tudott, ennek ellenére ilyen kötelezettséget az I. r. alperestől nem kívánt meg. A II. r. alperes tehát a felperessel szemben a göngyölegek késedelmes visszaszolgáltatásáért maga köteles helytállni. A göngyölegek késedelmes visszaszállításával kapcsolatos használati díj, amely bizonyos határidőt meghaladó időtartamú használat fejében jár, nem kötbér, és kötbérjellege sincs. Az első fokú bíróság erre vonatkozó állásfoglalása téves, mert e bírságfizetési kötelezettség nem függ a visszaszállító fél vétkességétől. Az ilyen díjak a használati ellenértékjellegen kívül a göngyölegek mielőbbi visszaadásának, forgási sebességük fokozásának ösztönző eszközei, és vannak bizonyos szankciós elemeik is. E követelés érvényesítése a göngyöleg kibocsátójának csak joga, de nem kötelessége, ezért a bírság jogosságát nem érintheti az, hogy a korábbi időszakokban ilyen igényt a felperes nem érvényesített. Mivel pedig a göngyöleg visszaadására kötelezett esetleges 86