Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

87. A jótállási alap a végtermékért jótállást vállaló gazdálkodó szervezet saját tevékenységével kapcsolatban felmerülő, jótállási költségeinek fedezetéül szolgál; a hibás alkatrészt szállító közreműködő tehát nem mentesülhet az általa okozott kár megtérítésétől azon a címen, hogy arra a megrendelőjének jótállási alapja kellő fedezetet nyújt [Ptk. 310. §, 5/1968. (1.27.) PMsz. r.9J. (Legf. Bír. Gf. I. 30 436/1982. sz., BH 1984/4. sz. 156. — L. 128. sorszám alatt.) 88. A hiba felfedezése után tovább folytatott üzemeltetés folytán szükségessé vált további javítási költségek nem tartoznak a jótállási helytállás körébe, ezért a kijavítást végző szervezet az utóbbiak megtérítését követelheti [Ptk. 248. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Gf. I. 30 056/1979. sz., BH 1980/7. sz. 252. — L. 141. sorszám alatt.) 89. Ha a szállító vagy a vele szemben felelős gyártómű a terméket a jótállási kötelezettsége körében vita nélkül kicserélte, viselni köteles annak a következményeit, hogy a termék hibája és a megrendelő kára közötti okozati összefüggés hiánya utólag már nem bizonyítható [Ptk. 248. § (3) bek.]. (Legf Bír. Gf. I. 30 493/1983. sz., BH 1985/h sz. 28. — L. 139. sorszám alatt.] 90. Ha a kijavításra nemcsak jótállás körébe tartozó, hanem egyben üzemeltetési hiba is okot szolgáltat, úgy a javítás költségei megoszthatók, a javításhoz szükséges szállítás költsége azonban egyedül a jótállásra kötelezett felet terheli [ Ptk. 305. § (1) és (2) bek., 4/1970. (V. 31.) KPMsz. r.10 melléklet 10. § (1) és (2) bek.]. Legf. Bír. Gf. I. 31 019/1984. sz., BH 1986/4. sz. 156. — L. 146. sorszám alatt.) 91. Ha a jogszabály nem teszi kötelezővé a szerződésnek kötbérrel való biztosítását, úgy megegyezés hiányában — a szerződés létrehozása, illetőleg tartalmának megállapítása során — a bíróság sem alkalmazhat kötbérkikötést [Ptk. 206. §, 314. § (2) bek., 413. § (4) bek.]. A felperes a keresetében a felek között létrejött kutatási-fejlesztési szerződés tartalmának azzal történő' kiegészítését kérte, hogy a határidó'k elmulasztása kötbérfizetési kötelezettséggel jár. A felek az egyébként szerződéskötési kötelezettség alá eső szerződést megkötötték, az alperes azonban a kötbérkikötés elől elzárkózott arra hivatkozással, hogy a Ptk. 413. §-ának (4) bekezdése értelmében kutatási-fejlesztési szerződésnél nem kötelező a kötbérfizetésben való megállapodás. A kereseti előadás szerint a felperes a kötbérkikötés felvételét azért tartja szükségesnek, mert az erőműberuházás kiemelt népgazdasági jelentőségű, így a határidő feltétlen betartásának biztosítása kötbérkikötéssel is indokolt. Az alperes védekezésében a kereset elutasítását kérte, előadva, hogy a felek között kutatási-fejlesztési szerződések jöttek létre, ezekre a szerződésekre viszont a Ptk. és a minisztertanácsi rendelet külön szabályai érvényesek. E szabályok szerint a felek nem kötelesek kötbérkikötésben megállapodni, és ő ezzel a lehetőséggel élt. A bíróság a rendelkezésre álló adatok és elhangzott nyilatkozatok alapján megállapította, hogy a felperesi kereset alaptalan, és azt elutasította. A kutatási szerződésben a Ptk. 413. §-ának (4) bekezdése szerint a felek nem kötelesek kötbér fizetésében megállapodni. Ez a rendelkezés összhangban van a Ptk. 314. §-ának (2) bekezdésében foglalt azzal a szabállyal, amely szerint jogi személy a szerződésszegésért való felelősséget jogszabály ezt megengedő rendelkezése esetén zárhatja ki. Mivel maga a jogszabály mondja ki, hogy a felek nem kötelesek kötbér fizetésében megállapodni, a bíróság a Ptk. 206. §-ában foglalt felhatalmazásánál fogva sem kötelezheti az alperest ilyen feltétel vállalására (Főv. Bír. 3. G. 43 425/1981. sz.). 82