Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

viszony hiányára hivatkozott, az I. r. alperes pedig azzal védekezett, hogy a maga részéről mindent megtett a javítás érdekében, a jelentős késedelem és az üzemkiesés oka érdekkörén kívül merült fel. Az első fokú bíróság kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 16 304 Ft javítási költséget és 122 515 Ft kártérítést. Az ezt meghaladó kereseteket — I. r. és a III. r. alperessel szemben is — elutasította. A II. r. alperes az ítélet ellen fellebbezett. A fellebbezés alapos. A felek nyilatkozataiból és a becsatolt iratokból megállapítható volt, hogy adásvételi szerződés jött létre a felperes és a III. r. alperes között. A jótállási kötelezettség teljesítésére pedig a II. r. alperessel kötött vállalkozási szerződés folytán az I. r. alperes, illetőleg jogelődje volt köteles. A felperes igényét az I. r. alperes ellen jogosult volt érvényesíteni. Ugyanis a vevőszolgálati csekkfüzet átadásával, illetőleg azzal, hogy a vevőszolgálati csekkfüzet szerint a jótállás teljesítésére az L r. alperes volt köteles, a felperes és az I. r. alperes között ún. jótállási jogviszony jött létre (Ptk. 248. §). Ezért az I. r. alperes felelős a jótállás teljesítéséért és az annak elmulasztásából eredő kárért. Vele szemben ilyen irányú kereset előterjesztésének helye volt. A felperes a vevőszolgálati csekkfüzetnek megfelelően az I. r. alperesnél jelentette be a targonca meghibásodásait. Nem volt vitás, hogy az I. r. alperes a jótállási kötelezettségének nem tett eleget, a javítás elhúzódott, a targonca állt, emiatt a felperesnél a szakértő véleménye szerint 270 munkanap kiesett. Ezért a jótállási kötelezettség időtartama meghosszabbodott és 1979. szeptember 19-én járt le. Megállapítható volt az is, hogy az I. r. alperes az alkatrészek hiányában nem javította ki a hibát, ezért került sor arra, hogy a felperes az alkatrészeket beszerezze és a javításokat maga végezze el. Ezáltal javítási költség és kártérítési igénye merült fel, melyek összegét a szakértői vélemény alátámasztotta. A Legfelsőbb Bíróság már több ítéletében rámutatott arra, hogy a jótállásra kötelezett a jótállási tevékenység elvégzéséhez szükséges alkatrészekről kellő időben köteles gondoskodni. A per adataiból megállapítható volt, hogy az I. r. alperes e kötelezettségének nem tett eleget, a jótállási javítással késedelmeskedett, és ezáltal okozója volt annak, hogy a felperes az I. r. alperest terhelő jótállási kötelezettség ellenére önmaga volt kénytelen javítani. így a felperes az I. r. alperessel szemben érvényesíthette felmerült költségeit és mindazt a kárt, ami a javítás elhúzódása miatt keletkezett [Ptk. 299. § (1) bek.]. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az I. r. alperest a kereseti követelés el nem évült részének megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó kereseti igényt elévülés miatt elutasította. A felperes keresetét a fentebb kifejtettek folytán a II. r. és a III. r. alperesekkel szemben el kellett utasítani. (Legf. Bir. Gf. I. 31 942/1980. sz., BH 1982/8. sz. 337.) 86. A termék előállítója a kötelező jótállás alapján őt terhelő kötelezettségnél a vásárló számára kedvezőbb tartalmú jótállást is vállalhat, ez azonban a vevőnek a 8 napon belüli kijavítás elmulasztása esetére a jogszabályban biztosított választási jogát nem korlátozhatja í4/1978. (III. 1.) BkM sz. r. 5. és 13. §, 13/1978. (III. 1.) MT sz. r. 5. § (2) bek.]. (Legf. Bír. Gf I. 30 055/1984. sz., BH 1985/6. sz. 240. — L. 138. sorszám alatt.) 81 6 Gazdasági perek döntvénytára (1980—1986)