Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

ki, az egyoldalú eljárásával a jogkörét túllépte, aminek anyagi következményeit maga köteles viselni. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A követelés jogcímét megváltoztatva, a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése alapján az alperesnek a kereset szerinti marasztalását kérte. A fellebbezési tárgyaláson a Legfőbb Ügyészség képviselője az alperes marasztalását indítványozta. A fellebbezés alapos. A főzőlapok gyártmányfejlesztése céljából az alperes és az OMFB által kötött kölcsönszerződés biztosítékául a felperes kezességet vállalt. A kezességi szerződés az írásbafoglalása folytán a Ptk. 272. §-a (2) bekezdésének megfelelően érvényesen létrejött, mégpedig a felperes és az OMFB között [Ptk. 272. § (1) bek.]. Ebből következik, hogy a peres felek azt az OMFB hozzájárulása nélkül — a Ptk. 319. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel — még az első fokú bíróság által jóváhagyott egyezséggel sem bonthatták fel. Nincs tehát sem ténybeli, sem jogszabályi alapja az alperes azon érvelésének, hogy helyette a felperes a kezességi szerződés megszűnése után teljesített az OMFB-nek. Az viszont tényként állapítható meg, hogy a kölcsön utolsó részlete, az 1 434 000 Ft 1980. december 31-én vált esedékessé, vagyis az alperes már fizetési késedelemben volt, amikor a felperes 1982. január 27-én az OMFB követelését kezesként kiegyenlítette. Ha pedig a kezes a jogosultat kielégíti, igya követelés a Ptk. 276. §-ának(l) bekezdése alapján reá száll át, ezért a felperes az előbbiek miatt a teljesítéstől a kamatot is magába foglaló követelés behajtása iránt jogszerűen lépett fel keresettel az alperes ellen. Ezen az sem változtat, hogy a felperes a Ptk. 274. §-ának (1) bekezdése szerinti sorrendiségi kifogás nélkül teljesített. A kezes ugyanis azt a jogosultságát, hogy a teljesítést a jogszabályban meghatározott előfeltételek esetén megtagadhatja-e — a sérelmezett ítélet nem helytálló indokolásával ellentétben — nem köteles gyakorolni a jogosulttal szemben. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét — a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében megváltoztatta, és az alperest a kereset szerint marasztalta. (Legf. Bír. Gf. I.30 526/1983. sz., BH198514. sz. 153.) 85. A vevőszolgálati csekkfüzetnek szerződés teljesítésekor a vevő részére történt átadásával jótállási jogviszony jön létre a vevő és a jótállás teljesítésére köteles gazdálkodó szervezet között [Ptk. 248. §, 299. § (1) bek., 360. § (1) bek.]. AII. r. alperes szállító és a III. r. alperes megrendelő között targoncák szállítására szerződés jött létre; a felperes vevő a III. r. alperestől adásvételi szerződés útján 1 db targoncát szerzett be. A jótállással kapcsolatos szolgáltatásokra az I. r. alperes jogelődje, illetve az I. r. alperes vállakozott. A felperesnek átadott vevőszolgálati füzet szerint a III. r. alperes 12 havi jótállást vállalt, amelynek teljesítését az I. r. alperes átvette. Az utóbbi pótalkatrész-szükségletét a II. r. alperessel kötött szerződésekben biztosította. A per tárgyát képező villástargonca az átvételét követően, rövid időn belül meghibásodott, a javítás megtörtént. A kijavított targonca újból meghibásodott, a hibát azonban az I. r. alperes alkatrészek hiányában nem tudta megjavítani. A felperes ezért önmaga gondoskodott az alkatrészek beszerzéséről. A felperes szerint 270 munkanap kiesett a javítások, illetve azok elhúzódása miatt. A felperes keresetében 16 608 Ft javítási költség és 123 318 Ft kár megtérítésére kérte az I. r. alperes kötelezését. A felperes keresetet terjesztett elő a II. r., majd a III. r. alperessel szemben. Mindhárom alperes a kereset elutasítását kérte. A II. r. alperes a közvetlen jog80