Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fentiek szerint részben megváltoztatta. (Legf.Bír. Gf. 11. 30 632/1) 1981. sz., BH1983/2. sz. 78.) 58. A megrendelőnek azt a magatartását, hogy a szerződésben meghatározott mennyiségen felül is átvett bizonyos terménymennyiséget, önmagában nem lehet a szállító teljes többlettermelésének átvételére vonatkozó biztatásnak minősíteni [Ptk. 6. §]. A felek mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek — egyebek mellett— 35 ha-on termesztett 3000 q csemegekukorica szállítására. A termőterületet csak tájékoztatásképpen jelölték meg. Megállapodtak abban is, hogy a naponta szállítandó legnagyobb mennyiség 100 q, amelynek szállítása heti két alkalommal közös írásbeli megállapodás alapján történik. A teljesítés helye az alperes telepe. A fuvarköltség az alperest terheli. A felperes arra való hivatkozással kérte az alperesnek 171 720 Ft kártérítés megfizetésére történő kötelezését, hogy az — megszegve a vele kötött szerződést — a 35 ha-on megtermelt csemegekukoricából csak 4035 q-át vett át, a megmaradt 629 q túlérett, amit —kárenyhítési kötelezettsége körében — állatok etetésére használt fel. Szerinte a kár azért következett be, mert az alperes képviselője a szedés megkezdését későbbi időpontban jelölte meg, ennek következtében a termény egy része megbarnult, elöregedett, és így az a rendeltetési célnak már nem felelt meg. Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy a szerződésben csak 3000 q csemegekukorica átvételére vállalt kötelezettséget. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a becsatolt szerződés alapján tényként volt megállapítható, hogy a felek nem területre, hanem mennyiségre (3000 q-ra) kötöttek megállapodást. Az eljárás során nem merült fel adat arra nézve, hogy az alperesnek a perbeli terményt is át kellett volna vennie. Az alperes a 3000 q-t jelentősen meghaladó mennyiségben vett át kukoricát, ezzel a szerződésben foglalt kötelezettségének és a 14/1978. (III. 1.) MT számú rendelet 8. §-ában meghatározott + 10%-os többletátvételi kötelezettségének is eleget tett. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés nem alapos. Helyesen állapította meg az első fokú bíróság ítéletének indokolásában azt, hogy a felek szerződése 3000 q csemegekukorica termesztésére, naponként legfeljebb 100 q terménynek szállítására irányult, és nem történt olyan szerződésmódosítás, amelynek alapján az alperes köteles lett volna a szerződésben tájékoztató jelleggel megjelölt 35 ha-on megtermett teljes kukoricamennyiséget átvenni. Az alperes megfelelően eleget tett együttműködési kötelezettségének, amikor a szerződésben lekötött 3000 q-val szemben — a felperes magasabb terméseredményeire tekintettel — a bajai gyára 4035 q, a zalaegerszegi gyáregysége pedig 535 q kukoricát vett át. Szerződésszegéssel okozott kárról tehát nem lehet szó. A felperes kártérítésre irányuló keresete és a fellebbezési eljárás során kifejtett álláspontja szerint az alperes nem közölte, hogy 3000 q kukoricánál többet nem vesz át. Ellenkezőleg, az ezt meghaladó mennyiségben megtermelt termény egy részét folyamatosan fogadta, a teljes mennyiség átvételét pedig csak akkor tagadta meg, amikor a kukorica — a lassúbb szállítási ütem folytán — már elöregedett. A felperes ebből az alperesi magatartásból azt a következtetést vonta le, hogy az alperes a teljes kukoricatermést átveszi. A felperes álláspontjára tekintettel a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta a Ptk. 6. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásának lehetőségét, de arra a meggyőződésre jutott, hogy a jelen perbeli esetben nincsenek meg az említett szabály 62