Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

Az alperes a követelés jogalapjának hiánya miatt elutasítást kért. Az első fokú bíróság 155 493 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaladó keresetet elutasította. A teljesítés idejét a bíróság a szerződés 7. pontjában foglaltak szerint állapította meg, „tekintve, hogy a Ptk-nak a szerződési nyilatkozatok értelmezésével kapcsolatos rendelkezéseivel ez állt összhangban, mint speciális nyilatkozatnak tekinthető rendelkezés, a formanyomtatványban foglaltakkal szemben". Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes fellebbezése alapos, az alperesé azonban alaptalan. Az első fokú bíróság által megállapított tényállást a következőkkel szükséges kiegészíteni. A felperes a március elején kelt géptáviratában hozzájárult ahhoz, hogy az alperes a leszerződött teljes mennyiség 44%-át kötbérmentesen április 30-ig szállíthatja abban az esetben, ha addig a szerződéses kötelezettségének teljesen eleget tesz. Az alperes a fenti határidőben sem teljesített maradéktalanul. Arra alappal hivatkozott az alperes a fellebbezésében, hogy ha a felek a szállítási szerződésben a minőséget olyan mintával határozzák meg, amelyet a szállító jóváhagyás végett köteles a megrendelőnek átadni, úgy a szerződés a minta elfogadásának időpontjában jön létre. Az kétségtelen, hogy a felperes a külföldi megrendelője által elfogadott mintákat 1976. november 1. és 1977. február 15. között időben adta át az alperesnek, a szállítási szerződés tehát valóban a minták elfogadásának időpontjaiban jött létre. Tény az is, hogy a felperes február 16-án egy modell tekintetében tévedését jelentette be és kérte, hogy az alperes férfi blézert gyártson. A fent hivatkozottak azonban nem alkalmasak arra, hogy az alperes a szerződésszegés jogkövetkezményei alól mentesüljön. Az ő kezdeményezésére ugyanis a felek 1977. február 23-án megállapodtak a teljesítés idejében. E határidő meghatározásakor pedig az alperes tudott a minták érkezésének idejéről, a modellváltoztatásról, és neki kellett felmérnie a gyártási kapacitását, a különböző szükséges tartozékok meglétét és azt a határidőt is, amelyen belül mindezeknek ismeretében teljesíteni tud. Ha akkor az alperes a gyártási kapacitását vagy a termelés már előrelátható akadályát nem mérte fel reálisan, úgy gondatlanul szerződött, aminek a következményeit neki kell viselnie. A fentiekből pedig következik, hogy az alperes által hivatkozottak nem alkalmasak arra, hogy a a szerződésszegésének jogkövetkezményei alól mentesüljön. A késedelem mértékének meghatározásakor helytállóan utalt az első fokú bíróság arra, hogy ha a szállítási szerződés két kikötése egymással ellentétes, úgy az állandóan követett bírói gyakorlat szerint azt kell vélelmezni, hogy a szerződéskötés idején a felek közös akarata a formanyomtatvány úgynevezett blankettaszövegével szemben a szövegbe külön beírt feltétel elfogadására irányult [Ptk. 205. § (1) bek.]. Eszerint pedig az alperes nem a fuvarozónak történt átadással, hanem a határátlépéssel teljesített. Az ennek figyelembevételével számított késedelmi kötbérösszeg az alperes által sem vitatottan a módosított kereset szerinti 1 021 877 Ft. Az alperes szerződést szegő magatartása enyhébben ítélhető meg, mert az exportérdekeket szem előtt tartva szerződéses kötelezettségének eleget tett, és bár női termékek gyártására szakosított üzem, férfi blézer gyártását is vállalta. Minthogy pedig a felperest a másodfokú eljárásban tett előadása szerint az alperes szerződésszegése miatt mintegy 500 000 Ft károsodás érte, a Legfelsőbb Bíróság a szerződésszegés súlyát és a felperesnek okozott hátrányt együttesen mérlegelve indokoltnak tartotta az alperes által fizetendő kötbér összegének 600 000 Ft-ra való felemelését, amely összeg meghatározásánál a méltánylást érdemlő körülményekre is figyelemmel volt. 61