Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

ítéletre is kiterjedően — hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (Eln. Tan. G. törv. 30 43211980. sz., BH1981112. .f. 510.). 35. A különböző szerződéstípusok jellemzőit vegyesen tartalmazó szerződésekkel kapcsolatos vitákat egyrészt a szerződések általános szabályainak, másrészt a jelleg szempontjából legközelebb eső szerződéstípusra vonatkozó szabályoknak megfelelő alkalmazásával kell eldönteni [Ptk. 423. §, 462. § (1) bek.]. Az első fokú bíróság az ítéletében 55 341 Ft-nak és kamatának megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet indokolása szerint a felek között raktározási szerződés jött létre, amelyben az alperes vállalta, hogy a felperes által beszállított tejport mennyiségileg átveszi, annak hiánymentes kezelését biztosítja, és a minőség megóvásához szükséges hőmérsékletet is biztosítja. A felek az alperes raktárában lévő és a felperes tulajdonát képező tejpor nettó mennyiségét 44 040 kg-ban állapították meg. Az ezután következő kiszállítások során történt mérlegelés adatai szerint a nettó súlyhiány 1287 kg volt. Az alperes elmulasztotta a tárolásra átvett tejpor mennyiségét ellenőrizni, és a szerződés teljesítése érdekében sem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható lett volna. A hiányzó termékmennyiség ellenértékét tehát szerződésszegése miatt meg kell fizetnie. Megállapította a bíróság azt is, hogy a felperest csak a kiszállítás alkalmával terhelte mérlegelési kötelezettség, e kötelezettségének eleget tett, ezért a keletkezett kár megosztására sem volt lehetőség. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezés nem alapos. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és megalapozott az alperest marasztaló döntése, az ítélete indokolását azonban az alábbiak figyelembevételével módosítani kellett. A felek bérleti szerződésnek minősítették ugyan a megállapodásukat, az azonban az első fokú ítélet indokolásával egyezően azért nem helytálló, mert az alperes a hűtőtárolójának egy részét nem adta a felperes használatába (Ptk. 423. §), hanem a hűtőtárolójának meghatározott helyiségében a beszállított termék őrzését vállalta [Ptk. 462. § (1) bek.]. Ennek figyelembevételével pedig a felek szerződése letéttel vegyes bérleti szerződés. A Ptk. nem ismeri az ún. típuskényszert, hanem lehetővé teszi a felek számára a szerződési típusok vegyítését. Az állandó bírói gyakorlat szerint a vegyes szerződésekkel kapcsolatos kérdéseket a szerződések általános szabályai, valamint a jelleg szempontjából legközelebb eső és a jogszabály által szabályozott típusra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megoldani. A konkrét ügyben ez a letéti szerződésre vonatkozó rendelkezéseket jelenti, amelyek alapján az alperes a hűtőtárolójába beszállított terméket köteles volt időlegesen megőrizni. Az alperesnek a szerződés alapján valóban nem volt olyan kötelezettsége, hogy a tárolás megkezdésekor a terméket mérlegelje. Neki kellett eldöntenie, hogy a tárolásra átadott tejpor mennyiségét elfogadja-e, vagy azt ellenőrizni kívánja. Amennyiben azonban a felperes által állított súlyadatokat ellenőrzés nélkül elfogadta, úgy megfosztotta magát annak a lehetőségétől, hogy utóbb bizonyítani tudja azt, hogy a beszállított tejpor mennyisége már a részére történt átadáskor kevesebb volt. Ezt a tényt pedig az alperesnek nem valószínűsítenie, hanem bizonyítania kellett volna. Az alperes a tejport nettó mennyiségben, elismervény aláírásával átvette a felperestől, ennek következtében pedig ugyanannyi mennyiségű tejport kellett nettó mennyiségben kiszolgáltatnia. Az alperes a Ptk. 462. §-a alapján rábízott tejport nem tudta maradéktalanul ki38