Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

Termelőszövetkezet UNIVERZÁL Ipari Szolgáltató Szakcsoport, az azonban nem kétséges, hogy a megrendelők körében nem a fenti viszonylag hosszú név, hanem az UNIVERZÁL fantázianév tudatosul, így annak használata a két szervezet összecserélésére alkalmas. Jellemző egyébként, hogy újsághirdetéseiben maga az alperes sem a teljes nevét tüntette fel, hanem az UNIVERZÁL nevet emelte ki. Az sem vitatható, hogy az alperes keretében működő szakcsoport nem jogi személy, arra azonban alap nélkül utalt az alperes, hogy emiatt a kereset elutasítandó. Az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportokról szóló 26/1981. (IX. 5.) MT számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a szakcsoport a szövetkezet keretében gazdasági önállósággal működő szervezet, amely nem jogi személy. A fenti rendelet 3. §-a értelmében pedig a működési szabályzatát ugyan a szakcsoport határozza meg, és e körben többek között határoz a nevéről is, e szabályzat azonban csak a szövetkezet vezetőségének jóváhagyásával válik érvényessé. Minthogy pedig a hivatkozott rendelet 12. §-a értelmében a szakcsoport az alapító szövetkezet nevében járhat el, a jogsértést sem a szakcsoport, hanem az alapító szövetkezet terhére kellett megállapítani. Alaptalan az alperesnek az arra történt utalása is, hogy a felperes és az alperes székhelye vagy telepe Budapest más-más kerületében van, és hogy ennek következtében nem tevékenykednek azonos területen. Az azonos területen való működést ugyanis a telep helye határozza meg, azt pedig az alperes sem állította, hogy működési területe akár neki, akár a felperesnek nem terjed ki Budapest területére, hanem csupán egy szűkebb területre korlátozódik. A fentiekből következik, hogy a felperes a Ptk. 84. §-ának (1) bekezdése értelmében alappal követelhette a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, a jogsértés abbahagyását. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 9C8/1984. sz., BH 1985/11. sz. 436.) 27. Szellemi alkotással összefüggő jogsértő használat abbahagyására irányuló kereset nem utasítható el jogviszony hiánya miatt, mert jogsértés nemcsak relatív (kötelmi) jogviszonyból, hamem mindenkivel szemben érvényesülő (abszolút) jogviszonyból is keletkezhet [Ptk. 86. § (1) és (3) bek., 87. § (1) bek.]. A felperes fa- és papíripari szövetkezeteknél egyébként gazdaságosan meg nem oldható műszaki kérdések kidolgozására létesült jogi személy. E feladatkörében kondenzációs szárítási elvet dolgozott ki, amelyet tovább is fejlesztett. A SZA-III. típusú szárító elvi programtervét — szerződés alapján — egyszeri felhasználásra átadta egy szövetkezetnek (a továbbiakban: Szövetkezet), amely ennek alapján két berendezést készített el, az egyiket azonban az alperesnek tovább adta, amely azt — a felperes álláspontja szerint — jogosulatlanul üzemelteti. Ezért a keresetében 27 300 Ft egyszeri felhasználási díj fizetésére kérte kötelezni az alperest. Utóbb a keresetét megváltoztatta és a jogsértő használat abbahagyására kérte kötelezni az alperest. Az alperes a védekezésében előadta, hogy a felperessel nincs jogviszonyban, és arról sem volt tudomása, hogy a szárító tervét a felperes dolgozta ki. ő a Szövetkezettől kész berendezést vásárolt, amelynek ellenértékét megfizette. 2 Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felek között nincs jogviszony, ezért a felperes sem az 1969. évi III. törvény, sem a 9/1969. (XII. 29.) MM számú rendelet alapján nem jogosult az alperestől szerzői díjat vagy jogsértés abbahagyását követelni. Jogosulatlan felhasználás esetén a felperesnek a Szövetkezettel szemben lehet követelése. Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. A jogviszony hiányát nem vitatta. 30