Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

álláspontja szerint azonban éppen ezért állapítható meg a jogsértés, mivel az alperes nem szerezte meg az elvi vázlatterv felhasználására való jogosultságot a felperestől, azt viszont a Szövetkezettó'l sem szerezhette meg, mivel a szellemi alkotásnak nem a Szövetkezet volt a tulajdonosa. A fellebbezés annyiban alapos, hogy a keresetnek jogviszony hiánya címén történt elutasítása téves, egyébként pedig az ítélet — a szükséges bizonyítás lefolytatásának hiánya miatt — megalapozatlan. Mind a szerzői jog, mind az újítói jog megkívánja a műszaki alkotástól a legalábbis viszonylagos újdonságot, a Ptk. felhívott 86. §-ának (3) bekezdése pedig azt, hogy a szellemi alkotás ne legyen olyan, amely már közkinccsé vált. Az iratokhoz nincs csatolva olyan irat (szerződés, műszaki leírás, tervdokumentáció stb.), amelyből tisztázható lenne, hogy van-e a felperesnek olyan jogvédte érdeke, amely az alperes magatartása folytán sérelmet szenvedett. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy ennek a vizsgálatához széles körű bizonyítási eljárás szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet mint megalapozatlant a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban — a szükséghez képest szakértői bizonyítás útján — tisztázni kell, hogy a felperesnek van-e olyan szellemi alkotása, amely jogi védettséget élvez és, hogy az alperes részéről egyáltalán sor került-e a felperes szellemi alkotásának a bitorlására, és ha igen, ennek milyen szankcióit kell a jelen perben alkalmazni. A Ptk. a szellemi alkotások védelmét a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igények érvényesíthetőségével biztosítja [Ptk. 87. § (1) bek.]. Nyilvánvaló tehát, hogy „jogviszony hiánya" miatt a felperes keresete nem utasítható el, mivel a személyhez fűződő jogok megsértése általában nem a relatív (kötelmi) jogviszonyok keretében valósul meg. A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, és megsértésük esetén a sérelmet szenvedő bárkitől követelheti a jogsértés abbahagyását (abszolút jogviszony). Azt viszont a felperesnek kell bizonyítania, hogy szellemi alkotással összefüggésben van-e olyan joga, amelyet a polgári jog védelemben részesít, és e bizonyítás sikertelensége is a felperes terhére esik. A fenti irányelvek szerint lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest kell megfelelő új határozatot hozni. (Legf. Bír. Gf. 31195/1980. sz., BH 1982/4. sz. 150.) 28. Közös szabadalom esetén a szabadalmat egyedül hasznosító szabadalmastárs a hasznosítás fejében a társainak részesedési hányaduk arányában díjat köteles fizetni. Kiszámításánál a gyártás költségeit is figyelembe kell venni [1969. évi II. tv. 16. § (2) bek., 27. § (1) bek.]. A felek társtulajdonosai a „kenőanyag kompozíció, célszerűen sodronykötelek kenésére és konzerválására" című szabadalomnak. A szabadalmazott eljárást az I. r. alperes valósította meg és a II. r. alperessel megállapodott ugyan a szabadalomból eredő gazdasági eredmény százalékos megosztásában, a megállapodástervezetet azonban a felperes nem fogadta el, igya felek között végül is megállapodás nem jött létre. A felperes a keresetében a szabadalom hasznosításából származó eredmény felek közötti felosztási arányának a megállapítását kérte, egyben javaslatokat is tett a felosztás módjára. Az első fokú bíróság szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a szabadalom hasznaiból a felperest 16%, az I. r. alperest 68% és a II. r. alperest 16% illeti meg. Az ítélet indokolása szerint az első fokú bíróság elfogadta a szakértő véleményét annak megállapítása mellett, hogy a jelentkező hasznos eredmény nem 100%-ban, hanem csak 40%-ban osztható fel a felek között. Az 1969. évi II. tv. 16. §-a értelmében 31