Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

megfelelő meghatalmazással nem rendelkező dolgozója kötötte, tehát a megállapodás nem érvényes. A fellebbezés alaptalan. A felek között már a szerződéskötés során vita merült fel atekintetben, hogy a szerelés során szükségszerűen keletkezett mázolási sérüléseket ki tartozik kijavítani. Ezt követően került sor az iratokhoz csatolt építési naplóban foglalt megállapodásra. A Ptk. 205.§-ának (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A naplóbejegyzés tanúsága szerint az összehívott tárgyaláson valamennyi érdekelt fél képviselője (Ptk. 219. §) megjelent, azt pedig az állandó bírósági gyakorlatnak megfelelően vélelmezni kell, hogy erre a tárgyalásra a felek általuk meghatalmazott képviselőt küldtek el. Nem kellett tehát bizonyítást lefolytatni abban a kérdésben, hogy a meghatalmazás írásban történt-e, annál kevésbé, mert a Ptk. 223. §-ának (1) bekezdésében írtakból következően ez esetben az írásbeliség nem volt érvényességi kellék. A megállapodás ennek következtében érvényes. Egyébként a meghatalmazottak ténykedéseit a felek tudomásul vették, az alperes is csak akkor közölte kifogásait, amikor a fizetés esedékessé vált. A felek megállapodása értelmében ezért az alperes a mázolásjavítás ellenértékének vitatott részét köteles megfizetni. Megjegyzi még a bíróság, hogy a foltszerű javítás helyett a teljes felület átmázolása az alperes és megbízójának kívánságára történt. Ennek a foltszerű javításnál jóval értékesebb és hasznos kiadásnak a megtérítését a felperes a Ptk. 361. §-a alapján a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint akkor is követelhetné, ha a megállapodás nem lenne hatályos. A szakértő szakvéleménye alapján az első fokú bíróság helytállóan állapította meg az összegszerűséget is. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 31 02611985. sz., BH1986/6. sz. 241.) 9. Társadalmi tulajdon védelme vagy széles körben fenyegető veszély elhárítása érdekében a megbízás nélküli ügyvivő beavatkozása az intézkedésre jogosult, illetőleg köteles személy akaratától függetlenül is helyénvaló [Ptk. 484., 485., 486. § (2) bek.]. A felperes beavatkozója tervei alapján az I. r. alperes 2 db lakóépületet épített a felperes részére. A használat során a radiátorok valamennyi épületben kilyukadtak. A felperes szavatossági igényét a vállalkozó, illetőleg közreműködői nem ismerték el, ezért a felperes keresetében a radiátorok kicserélésére és kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest. Minthogy időközben a hibás radiátorok cseréje megtörtént, a felperes a keresetet akként módosította, hogy 11 039 db radiátor 700 514 Ft ellenértéke megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest, illetőleg közrehatása arányában az üzemeltető II. r. alperest. A felperes a beruházási vállalatot és a tervezőt, az I. r. alperes közreműködőit perbevonta. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen elévülésre hivatkoztak. Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvélemény szerint sem tervezési, sem kivitelezési hiba nem történt, és anyaghiba sem volt megállapítható; a radiátorok kilyukadásának oka oxigénkorrózió. A szakértő ebből azt a következtetést vonta le, hogy a vízpótlás meghaladta a szakszerű üzemeltetés során elvárható mértéket. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy 700 514 Ft-ot és. annak 1977. július 21-től járó törvényes kamatát fizesse meg a felperesnek. Az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. 18