Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

igényt vele szemben a biztosított alapos ok nélkül a lejárattól számított 6 hónap után érvényesítette [Ptk. 280. § (3) bek., 4211970. (X. 27.) Korm. sz. r. 13. § d) pont.] A felperes biztosító vállalat előadta, hogy 1974. május 29-én az alperes alkalmazásában álló L. L nevű gépkocsivezető' az alperes gépkocsiját ittasan vezette, balesetet okozott, amelynek következtében a gépkocsiban utazó J. E. életét vesztette. E káresemény kapcsán az alperes felelősségbiztosítása alapján az elhalt özvegyének visszamenőlegesen 88 471 Ft-ot és összesen 12 579 Ft járadékösszeget fizetett ki. Ennek megtérítésére az alperest eredménytelenül hívta fel, ezért keresetében összesen 101 050 Ft és annak a kereset indításától járó kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes a védekezésében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes elévült követelést egyenlített ki. Ezen túlmenően állította, hogy a felperes a Ptk. 280. §-ának (3) bekezdését is figyelmen kívül hagyta. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Nem fogadta el az alperes elévülési kifogását, mivel a felperes az 1978. május 28-i kifizetést követő egy éven belül terjesztette elő a keresetét. A vállalati gépkocsit munkaidőn túl L. I. és J. E. jogtalanul vette igénybe, így a felperes megtérítési igénye az alperessel szemben alaptalan. Az ítélet ellen a felperes és a megyei főügyészség fellebbezett. A fellebbezések alapján a másodfokon eljáró megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest kötelezte 101 050 Ft és kamatainak a megfizetésére. Rámutatott arra, hogy a Ptk. 280. §-ának (3) bekezdése a hat hónapon túli járadékigények kielégítésére is lehetőséget ad olyan esetekben, amikor a jogosult akadályozva volt az igény korábbi érvényesítésében. Ilyen akadálynak minősítette azt, hogy az alperes a balesetről felvett jegyzőkönyvet nem küldte meg az özvegynek, illetve, hogy a baleset üzemi jellegének megállapításával kapcsolatban eljárás volt folyamatban. A megyei bíróság ítéletének azon része ellen emelt törvényességi óvás, amellyel az alperest 88 471 Ft-ban és annak 1980. március 17-től járó évi 15% kamatában marasztalta, alapos. A halálos kimenetelű baleset 1974. május 9-én történt. Ezt követően — az eddigi adatok szerint 1975-ben — az özvegy a felperestől megkapta a dologi károk ellenértékét és a temetés költségeit. Adatok vannak arra is, hogy 1977—1978-ban az özvegy az alperessel, a társadalombiztosítási szervekkel és az ügyészséggel levelezést folytatott a baleset üzemi jellegének elismerése végett, nincs azonban semmi adat a perben arra, hogy 1975. és 1977. évek között tett-e valami intézkedést járadékigényének az érvényesítése érdekében. A felpereshez 1979. február 7-én érkezett özvegy J. E-né beadványa, amelyben visszamenőlegesen is kérte a kártérítés kifizetését. Ilyen adatok mellett az alperes nem indokolatlanul sérelmezte, hogy a bíróság a Ptk. 280. §-a (3) bekezdésének rendelkezését nem alkalmazta. Az a körülmény ugyanis, hogy 1977—1978-ban az özvegy levelezést folytatott különböző szervekkel valamilyen címen való kártalanítás érdekében — ami lehetővé teszi az igényérvényesítési késedelem kimentettségének mérlegelését — nem teszi indokolttá a vizsgálat mellőzését arra vonatkozóan, hogy a 6 hónapnál régebben lejárt járadékok tekintetében történt-e valamilyen jogfenntartó lépés az igény érvényesítése céljából. A jogosult a 6 hónapnál régebben lejárt járadékot csak akkor érvényesítheti, ha alapos oka volt annak, hogy az igényérvényesítés 6 hónapon belül nem történt meg. A Polgári Törvénykönyv e rendelkezésének indokolása szerint az ilyen szolgáltatásoknak a mindennapi életszükségletek kielégítését célzó jellegével ugyanis nem férne össze, hogy hosszabb időre visszamenőleg tőkekövetelésszerűen váljanak érvényesíthetővé. Kivétel e szabály alól, ha a jogosult személyében vagy körülményeiben rejlő oknál fogva alapos indokból 164