Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

gáltatott, és ezért a köztük létrejött külön megállapodás alapján 23 000 Ft-ot számlázott. A felperes azon az alapon, hogy a jogszabály értelmében a szóban levő tervezési munkát a tervező díjtalanul volt köteles elvégezni, a 23 000 Ft visszafizetése iránt indított keresetet. Az alperes egyebek között elévülési kifogást támasztott. Az első fokú bíróság megállapította, hogy jogszabályba ütközött a feleknek az a megállapodása, amely szerint a díjtalanul végzendő tervezési munkáért a felperes vállalkozói díjat fizet, és ezért a vitás összeget és kamatát az alperes köteles megfizetni. Az alperest erre kötelezte, elévülési kifogását pedig azzal vetette el, hogy „a semmisség megállapítására határidő nélkül lehet hivatozni". Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezés annyiban alapos, hogy az első fokú bíróság az elévülés kérdésében kifejtett téves jogi álláspontja következtében az ebből a szempontból lényeges tények vizsgálata nélkül foglalt állást. Az a körülmény, hogy a jogszabály értelmében a semmisségre bármikor hivatkozni lehet (Ptk. 234. §), nem jelenti azt, hogy a semmis szerződés alapján tartozatlanul fizetett pénzösszeg visszakövetelési joga nem évül el. Az ilyen követelés elévülése ugyanolyan feltételek mellett következik be — vagy nem következik be —, mint minden más pénzkövetelésé, az elévülési idő pedig a gazdálkodó szervezetek egymás közti jogviszonyában általában egy év. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte. A per elrendelt újabb tárgyalása során elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az elévülési kifogás — figyelemmel a Ptk. 324—327. §-aiban foglaltakra — megalapozott-e, és a visszakövetelést érdemben csak akkor kell elbírálni, ha az elévülési kifogás alaptalannak bizonyul. (Legf. Bír. Gf. V. 30 398/1981. sz., BH1982/7. sz. 298.) 200. A szállítmányozó ellen igényérvényesítés elmulasztásában álló ügyintézői mul asztás miatt támasztható kártérítési igény akkor nyílik meg és elévülése akkor kezdődik, amikor a megbízó követelésének érvényesítése a fuvarozóval, a raktározó, rakodó és kikötői vállalatokkal szemben lehetetlenné vált, vagyis az ezek elleni igény elévült [Ptk. 326. § (1) bek., 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r.5 46. §]. Külföldön vasúti kocsiban 19 790 kg kukoricát adtak fel hazai rendeltetési állomásra, s itt a vasút a küldeményt 2380 kg súlyhiánnyal szolgáltatta ki. A felperes keresetet nyújtott be az alperesek ellen 291,29 USA dollár árukár és 1787 Ft részfuvardíj, valamint a kamatok megfizetése iránt. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A fuvarozó I. r. alperes vitatta a felelősségének jogalapját, a szállítmányozó II. r. alperes pedig előadta, hogy vele szemben a kereset idő előtti. Az első fokú eljárás során a II. r. alperes — a külföldi fél elismerése és kártérítése után — a felperes követelését kiegyenlítette, ezért a felperes a keresetétől az alperesek hozzájárulásával elállt, a bíróság a pert a Pp. 157. §-ának e) pontja alapján megszüntette. Az első fokú bíróság végzése ellen a II. r. alperes fellebbezett. A fellebbezés alapos. A perben nem volt vitás, hogy a kár nem az I. r. alperes mulasztására vezethető vissza, s így az kártérítési felelősséggel nem tartozik. A II. r. alperes felelősségére nézve az 54/1978. (XIII. 7.) MT sz. rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 46. §-a az irányadó, amely kimondja, hogy a szállítmányozó a megbízó utasítására köteles a fuvarozóval, a raktározó, rakodó és kikötői vállalatokkal szembeni igényeket haladéktalanul érvényesíteni. Az igény161 11 Gazdasági perek döntvénytára (1980—1986)